Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

80 Halált okozó testi sértés. 306. §. A közös és együttes bántalmazás esetén a bántalmazásban részt vevők a bántalmazásra irányuló közös akarat és cselekvés okából, mint tettestársak nemcsak a maguk közvetlen tettének, hanem az együttes és közös tevékenységgel végrehajtott tettnek minden eredményéért közösen felelnek, még abban az esetben is, ha az eredmény a szándékukat meghaladja (praeterintentio). Az akarategységben lévő, közös közreműködéssel bántalmazóknál közömbös az, hogy a szándékot meghaladó halálos eredményt melyik vádlott bántalmazása okozta. (X. 992 = C. 2525/936., — C. 4408/937., — XII. 496 = C. 596/938.) Nincs akadálya annak, hogy a tettestársak egyikének bűnösségét szándékos emberölésben (Btk. 279. §), a másiknak pedig halált okozó testi sértésben (Btk. 307. §) állapítsák meg. (C. 2137/938.) A Btk. 306. § (307. §) esetében a Btk. 301. §-át is fel kell hívni. A Btk. 306. és 307. §-ainak csak a halálos eredményről, mint minősítő körülményről szólanak, míg a súlyos testi sértés cselekményének törvényes elemeit a 301. §-a határozza meg. (C. 2791/937.) A szándékos emberölésnek (Btk. 279. §) a Btk. 306. §-ába ütköző bűntettől való megkülönböztetésénél az elhatározó mozzanat annak a körülménynek a megállapítására esik, vájjon a tettes előre láthatta-e azt, hogy cselekedetének valószínű következménye a sértett halála lesz. (X. 992 = C. 2525/936.) 307. §. A Bk. 307. §-ban meghatározott bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha az erős felindulás jogilag és erkölcsileg indokolt. (C. 3496/936.) A Btk. 307. § 2. bekezdésében (Btk. 281. § 2. bek. is) említett súlyos sértést nemcsak testi sértés előidézését maga után vonó tettleges bántalmazás állapítja meg, hanem minden oly súlyos sértés vagy bántalmazás, amely az adott körülmények között a vádlottat oly erős felindulásba hozza, mely a vádlott öntudatát elhomályosítja, vagy akaratának szabad elhatározási képességét korlátozza. (C. 1508/937.)