Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

68 Amennyiben pedig a ténybíró nincs abban a helyzetben, hogy határozott állást foglalhasson a vádló által panaszolt tény valósága, vagy valótlansága mellett, az a kérdés fog előtérbe lépni, vájjon a vádló cselekménye nem meríti-e ki eseteg a felületes vádaskodással elkövetett hatóság előtti rágalmazás (Bv. 20. §) vétségét. (XI. 918 = C. 2091/937.) A hamis vád és a Bv. 1. §-ába ütköző rágalmazás, amint annak a Kúria jogegységi határozatában (BHT. 865.) már kifejezést adott, nincsenek a tettazonosság viszonyában (Bp. 325. §). Mert bár a hamis vád, úgy mint a rágalmazás, a sértett egyéni becsülete, tisztessége, jóhírneve ellen is irányul, mégis a rágalmazás esetében— kivéve a Bv. 8., 9., 11. és 12. §-ában felsorolt eseteket — kizárólag magánérdek forog szóban és ezért az eljárást nemcsak magánindítvány alapján indítják meg, hanem az főmagánvádra is folyik. Ezzel szemben a Btk. 227. §-a alá eső hamis vád nem csupán magánérdekeket sért, hanem sérti a bűnüldöző hatóságok működésének alaptalan megindítása és igénybevétele által a közérdeket is. Kifejezésre jut ez abban a körülményben, hogy a hamis közvádra üldözendő, sőt a Btk. 228. §ának esetében az eljárás megindítása is hivatalból történik, tehát ahhoz nincs is szükség a sértett magánindítványára. (X. 970 = C. 2936/936.) Aki egy csendőrörsöt, mint nyomozó hatóságot, tehát mint testületet, személyösszességet megvádol, panaszát pedig az őrsre általánosítva adja elő, feljelentésében személy szerint senkit sem nevez meg, cselekmény nem az Örs eljáró tagjai számának megfelelő, hanem csak egyrendbeli vádolást foglal magában. (C. 3222/939.) 228. §. A nyomozás (csendőri, rendőri) a „bűnvádi eljárás" fogalmát már megállapítja. (Bp. 83. §.) Nem mentesül a tettes a súlyosabb minősítés alól azért, mert a feljelentését, annak külzetén és kérelmi részében, ismeretlen tettesek ellen tettnek jelölte meg. (C. 511/936.) 229. §. A Btk. 229. §-ában használt „büntető eljárás" kifejezés alatt, annak általánosságánál fogva, nemcsak a bírói eljárás (Bp. 1. §) értendő, hanem a bűncselekmény üldözésére hivatott hatóságok bármely eljárása. (C. 1829/939., — BHT. 608.)