Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

48 hatott meggyőződése, az izgatás megállapítására nem alkalmas. (C. 3564/935.) A „szellemi dejetizmus", „munkabéruzsora" és kalmárszellem" kifejezések a zsidóság egyetemének jellemzését célozzák ugyan,^ ezek a közhellyé vált szólamok azonban egymagukban a zsidóság szellemi és gazdasági tevékenységének kártékonyságára való közelebbi utalás nélkül nem foglalják magukban azt a támadó erőt, amelyet a gyűlöletre izgatás büntetőjogi fogalmához a törvény megkíván. (C. 5751/938.) Kétségtelen, hogy az 1918. év őszén és az 1919. év tavaszán lezajlott forradalomban nem az egész hazai zsidóság, hanem annak csak egy része játszott vezető szerepet. Köztudomású mégis, hogy e forradalmak szervezői és vezetői nagyrészt a zsidóság köréből kerültek ki és ezért e forradalmak kitöréséért és azok Bzomorú következményeiért általában a hazai zsidóságot szokták felelőssé tenni. Az ilyen általános megítélés alkalmas arra, hogy a magyar zsidóság egyeteme ellen gyűlöletet keltsen, vagy azt fokozza. (XIII. 465 = C. 525/939.) Nem esik a büntetőtörvények súlya alá az olyan sajtótermék, amely tárgyilagosan és tudományos alapon — történelmi, gazdasági, társadalmi megvilágításban — tárgyalja, bírálja a kapitalizmust, vagyis azt a termelési rendszert, amelyben a tőke viszi a vezérszerepet. (XII. 1026 = C. 4265/938., — 4371/938.) Az „önzés" és „kizsákmányolás" a tőkés gazdálkodásnak jellemző sajátsága és így eme kifejezések éle nem a tőkések személye, hanem az általuk kezelt tőke ellen irányul. A „nemzetközi" és „nemzetietlen" kifejezés a tőkének arra a természetére céloz, hogy a nemzeti határokra való tekintet nélkül keres jövedelmező elhelyezkedést. Ezek a kifejezések nem vonatkoztathatók a tőkések személyére. A tőke ellen használt kifejezések, szólamszerű és közhasznált voltuknál fogva, nem foglalnak magukban olyan támadó erőt, amely az izgatás megállapításához szükséges. (XIII. 111 = 4733/938.) A szellemi és fizikai munkással szemben a nagybirtok és a nagytöke említése nem a holt anyagnak szembeállítása, hanem a nagytőkét és nagybirtokot képviselő, megszemélyesítő osztályokat, valamint az ő tulajdonukat helyezik szembe a csak munkájukból megítélni tudó társadalmi osztályokkal. A nagytőke és nagybirtok valójában élő személyek tulajdona. Egyébként a Btk. 172. § 2. bekezdése a tulajdon jogintézményét is védi. (C. 3616/939.) A Btk. 172. §-ának 2. bekezdése a jogintézmények közül csak a tulajdont és házasságot védi. A bankok és kartellek támadása esetén nem ez intézmények, hanem csak azok vezetői és irá-