Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

180 is, aki a más által koholt vagy terjesztett ilyen valótlan hírt, a terjesztés fogalmának megfelelő módon továbbad. (C. 238/939.) A hírterjesztés fogalma nem foglalja magában azt, hogy a híresztelő pozitív értesülésre hivatkozzék. A köznyugalom megzavarására az olyan hírközlés is alkalmas, mely a forrás megjelölése nélkül, mint széles körben elterjedt s a valószínűség látszatát magánviselő hírt terjeszt. (C. 3927/938., — BHT. 1061.) 1939. évi II. tc. a honvédelemről. 175. §. A leventéknek eng esetlenségre felhívása a megbízás alapján leventeképzést végző személyeknek a gyakorlatozó leventékhez intézett rendelkezése ellen, — az 1939 :II. tc. 175. §-ában meghatározott izgatás vétségét állapítja meg. (C. 3771/939.) 1896. évi XXXIII. íc. a bűnvádi perrendtartásról. (Bp.) A vád képviselete. 2. §. Felhatalmazás alapján hivatalból üldözendő rágalmazás esetében, ha a vád képviseletére egyedül jogosult kir. ügyészség azt megtagadta, a sértett, a Bp. 42. §-ának megfelelően, mint pótmagánvádló a vád képviseletét át nem veheti. (C. 1872/938.) A büntető perben szereplő személyek. 13. §. Alig van bűncselekmény, amely közvetve végeredményében ne veszélyeztetné az összes állampolgároknak, ha nem is anyagi,