Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

173 1924. évi XV. tc. a robbantószer és robbantóanyag előállításával, tartásával és használatával elkövetett bűncselekményekről. A törvény miniszteri indokolása szerint a törvény célja azr hogy robbantószerek és robbantóanyagok útján történő bűncselekmények elkövetését megnehezítve, megelőzze azt a komoly veszélyt, amit az ilyen anyagoknak megbízhatatlan elemek birtokába kerülte felidéz. Ennek megfelelően a törvény 2. §-a a bűnvádi felelősség alól mentesíti azokat, akik az 1. §-ban említett robbantóanyagot, robbantószert vagy ily anyagszer felhasználására szolgáló készüléket birtokban tartottak ugyan, azonban azt a törvényben meghatározott időn belül a közigazgatási hatóságnál bejelentették. A törvényt életbeléptető 17.200/925. I. M. sz. rendelet a bejelentési kötelezettség alól kivette azokat a bánya, ipari és kereskedelmi vállalatokat, amelyek robbantószer, robbantóanyag, vagy ilyen anyag vagy szer felhasználására szolgáló készülék előállítására, használatára, tartására vagy forgalomba hozatalára a közigazgatási hatóságtól engedélyt nyertek. A vállalatoknak felelős személyei megvalósíthatják a 16.704/934. K. M. számú rendelet 1. §-a alá eső kihágást, ha üzemük körében oly robbantószereket alkalmaznak, amelyek a belügyminiszter által engedélyezve nincsenek. Az 1924: XV. tc.-be ütköző bűncselekmény miatt emelt vád alapján a kihágás — a tettazonosság sérelme nélkül — megállapítható, mert úgy a törvény, mint a rendelet a közrend védelmét, tehát ugyanazt a jogi érdeket szolgálja a robbantószerekkel kapcsolatban elkövethető visszaélésekkel összefüggésben. (XII. 203 = C. 3342/937.) Nem szolgálhat a tettes javára mentségül, hogy a robbantóanyagot, szert (például kézigránátot) emlékként tartotta magánál, mert tettét bárminő, még esetleg kifogás alá nem eső indok sem teszi jogszerűvé, mivel a törvény a robbantószer jogosulatlan tartását minden körülmények között, vagyis feltétlenül büntetni rendeli. (C. 3961/939.) A szövetség csak abban az esetben jön létre, ha a célbavett bűntett vagy vétség elkövetését két vagy több személy közös egyetértéssel elhatározta. (C. 3961/939.)