Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

145 hozzátartozója is. Az a körülmény, hogy az állítás vagy híresztelés szigorúan bizalmas közlés alakjában történt, a rágalmazás megállapítását nem zárja ki. (C. 2403/938.) A rágalmazásban bűnös, aki a mástól hallottakra hivakozva, mint mások tudomásán alapulót közli, vagyis híreszteld a rágalmazó tényt. (C. jh. 1058/935.) A rágalmazás tényálladéka nemcsak akkor jön létre, ha a sajtóközlemény név szerint is tartalmazza azt, akire a rágalmazó jellegű tényállítás vagy kijelentés vonatkozik, hanem akkor is, ha ez az állításból vagy kijelentésből, illetőleg a sajtóközlemény előzményeiből, illetőleg a kísérő körülményekből kétségtelenül kitűnik. (C. 1505/938., — 2591/938.) Tény fogalma alatt érzékeinkkel észlelhető jelenséget, történést, eseményt kell érteni, aminek a valósága elképzelhető és amit bizonyítani is lehet. Nem esik tehát a tény fogalmi körébe valamely, még csak a jövőben bekövetkező vagy bekövetkezhető esemény, aminek a valóságát ellenőrizni, bizonyítani sem lehet. (C. 4969/936.) Valamely kitételnek vagy kifejezésnek nem tulajdonítható más értelem, mint amit az a közfelfogás szerint általában jelent, vagyis a használt kifejezést, a nyilatkozó sérelmére kiterjesztően értelmezni, abba más értelmet belemagyarázni nem lehet és nem is szabad. (XI. 300 == C. 5832/936., — C. 1301/938.) A rágalmazás feltételesen használt tényállítással is elkövethető. (C. 5241/936.) Közömbös, hogy a vádlott nyilatkozata az ellene előzőleg folyt bűnvádi nyomozás során hangzott el, mert a rágalmazás tényálladéka valótlan tényt tartalmazó védekezéssel is kimerül. A védekezés szabadsága a mások megrágalmazására nem jogosít fel. Kivétel az az eset, ha a Bv. 17. §-ában foglalt mentesség forog fenn. (C. 4328/938., 5947/938.) A tanú vallomásának tartalma miatt, ha csak hamis tanuzás nem forog fenn, bűnvádi felelősségre nem vonható (Bp. 192. §), ha tanúvallomásában a kötelességszerű feleletadás kereteit nem lépte túl. (C. 1528/937., — XII. 48 = C. 3557/937., — 5912/939., — BHT. 907.) A rágalmazás vétségének nem tényálladéki eleme az, hogy az állított vagy híresztelt tényt elhigyjék; ezért tehát közömbös, vájjon a tettes azzal a célzattal cselekedett-e, hogy állításának vagy híresztelésnek hitelt adjanak. (C. 3300/936.) A rágalmazás megvalósításához különös szándék nem kell, hanem ahhoz elég a rágalmazó jellegű kitételeknek tudatos használata. (C. 1485/937., — 4674/937., — 164/939., — 3295/939.) Rágalmazás esetében a jóhiszeműség egymagában nem zárja ki a bűnösség megállapítását. (C. 4674/937., — 3413/939.) 10