Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

140 Szerzőnek általában azt a személyt kell tekinteni, aki valamely gondolatot sajtótermék alakjában kifejezésre juttatott és közzétett. A sajtótermék megszületésének és megjelenésének tehát az illető személy vagy személyek akaratára kell visszavezethetőknek lenniök. (C. 901/936.) Aki tehát egy hirlapíró előtt abban a tudatban közli a híranyagot, hogy az fel fogja dolgozni és közzé fogja tenni, ebben az esetben a sajtóközleményt az adatokat közlő és a hirlapíró közös szellemi termékének kell tekinteni s ők mint szerzőtársak felelősek. (C. 3169/935.) Társszerzővé nem válik az, kinek tevékenysége csupán a közlésre küldött kézirat tartalmának hírlapi közlésre alkalmas formába való öntésére szorítkozott anélkül, hogy a közlemény, hez újabb gondolatot vagy állítást fűzött volna. (C. 2320/936.) Következésképpen társszerzőként felel, aki a bűncselekményt magában foglaló kézirat tartalmán megfelelő szövegjavításokat tett s azt kiegészítette. (C. 2500/936.) A sajtójogi felelősség szempontjából a fordítás is önálló elmemű, illetőleg önálló nyomtatvány, ennélfogva a St. 33. §-a értelmében a fordító is éppen úgy felel sajtójogilag, mint akár az eredeti, akár pedig az átvevő vagy a közlő szerző, mert a fordítás is szerzői tevékenység. (C. 4641/938.) 34. §. A sajtóterméknek valódi kiadója — sajtójogi szempontból — nem az azon ilyenként feltüntetett személy, hanem az., aki a kiadói tevékenységet tényleg végzi. A bűncselekményt tartalmazó sajtóterméknek a kiadó által való terjesztése nem a sajtó útján elkövetett bűncselekmény törvényes elemeihez tartozó terjesztésen túlmenő és attól független önálló cselekmény, hanem a sajtóterméknek sajtó útján való közzétételét eredményező, szükséges kiadói munkának részletcselekménye. (C. 413/938.) Aki egy gondolatot megtestesítő ábrázolatot (például dombormű) a büntetőtörvénykönyvbe ütköző tartalommal megrendel, a sokszorosítására utasítást ad, azt terjeszti, az a sajtótermék fogalmi körébe eső domborművek kiadója (K. T. 515. §) és így a sajtójogi felelősség elsősorban őreá hárul (St. 34. § 2. tétel). A fokozatos sajtójogi felelősség rendszerére tekintettel — ebben az esetben — a kiadó felelőssége a szerző felelősségét kizárja.