Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

105 Elegendő, ha az illető ügyekben járatlan magánembert meg­téveszteni alkalmas. (C. 4875/936.) A hamis közokirat készítése által elkövetett közokirathami­sítás bűncselekményének megállapításához az szükséges, hogy az okirat kiállítására illetékes hatóságot tüntessen fel kiállítója gyanánt, tekintet nélkül arra, hogy a hivatali pecséttel ellátott irat nem a hivatal vagy állás időleges képviselőjének névaláírá­sát tünteti fel, hanem nemlétező személy nevével van ellátva. A közokiratnak nem a hivatal vagy állás időleges képvise­lője, hanem maga a hivatal kölcsönöz jogi jelentőséget. Ebből folyón ahhoz, hogy a hamisítvány valódi közokirat utánzatának tekintessék, elégséges, hogy az egy valóban létező s a kérdéses okirat kiállítására illetékes hivatalból származó gyanánt — bár nem létező egyén aláírásával ellátva — állíttassák ki. (XI. 852 = C. 1670/937., — C. 5662/938.) A jogsérelem háramolhatása tekintetében közömbös, hogy a hamisítás — különösen az illetékes hatóságok által — könnyen volt-e felismerhető, vagy sem. Közömbös az is, hogy a hamisít­vány a pecsét hiánya, vagy az előforduló radírozás miatt a ható­ság megtévesztésére alkalmas volt-e vagy sem. E kérdésnek az elbírálhatásánál nem az a döntő, hogy a bemutatott közokirat­tal foglalkozó hatóság vagy éppen nem, vagy csak nehezen és kivételesen téveszthető meg, hanem e bűncselekmény szempont­jából egyedül döntő az, hogy a jogsérelem lehetősége teljesen ki volt-e zárva vagy sem? (C. 5512/936., — 5360/938., — 5662/938.) A Btk. 391. §-ban meghatározott bűntett tényálladékához nem szükséges az sem, hogy a meghamisított okirat használtas­sék, mert a közokirathamisítás bűntette be van fejezve a valódi közokirat tartalmának a megváltoztatásával. (C. 4778/938., — 5360/938., — 5662/938.) Az adókönyvben ugyanazon adózóra vonatkozó lapon, bár különböző alkalmakkor eszközölt hamis bejegyzések, minthogy a hamisítások egy közokiratra vonatkoznak, csupán egy rendbeli közokirathamisítást képeznek. (XI. 961 = C. 1947/937.) Az államvasutaknak „Az anyag- és leltárkezelési szolgálat ellátása iránt" XXIV- (72. sz. „utasítás"-a Negyedik rész L. § A.) pontjának 2. bekezdése értelmében „Az intézet szolgálatában álló tisztviselők, havidíjasok, gyakornokok, díjnokok, egyéb al­kalmazottak és munkások, valamint a pályaorvosok és az inté­zet nyugdíjasai, kegy- és segélydíjasai és ezek özvegyei és árvái azon kedvezményben részesülnek, hogy világító- és tüzelőanyag­beli szükségletüket az igazgatóság által időről időre megállapí­tandó egységi áron — az intézet készleteiből fedezhetik."

Next

/
Oldalképek
Tartalom