Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

68 követhető (VIII. 355 = C. jh. 1666/1934., — C. 3811/1934., — BHT. 414., — 909.). Az engedményezés által, az engedményezett követelésekből történt egyes fizetések (behajtott összegek) nem válnak tehát az engedményezőre nézve idegen ingó dolgokká, mert azok az enedményezés folytán nem mentek át a sértett tulajdonába. A megegyezés be nem tartásáért az engedményező felelőséggel tartozik ugyan, de büntetőjogi törvényes tényálladék hiányában nem büntetőjogi, hanem polgári úton érvényesíthető magánjogi felelősséggel (X. 135 == C. 3652/1935.). Amennyiben a sértett az átadott összeget óvadék gyanánt és azzal a kikötéssel fizette, hogy az semmi más célra fel nem használható, — ezzel a sértett — a megállapodás szerint — nem engedte meg azt, hogy a másik szerződő fél a pénzt a saját céljaira igénybevehesse és az óvadék ily módon kölcsönné alakulhasson át. Az óvadék jogi természeténél fogva annak a vagyoni érdeknek szolgál fedezetül, amely a szerződésileg kötelezett szolgáltatás nem teljesítése, vagy nem kellő teljesítése esetén kár gyanánt éri a másik felet s így csak e címen tartható vissza egészben vagy részben. Arra való figyelemmel, hogy a pénz helyettesíthető dolog, — a felet — a bűnvádi felelősség alól — csak az óvadéknak idejében való visszafizetése mentesítheti. Éppen ezért közömbös a bűnösség szempontjából az is, hogy a visszafizetés mi okból marad el (C. 1671/1936.). Alapelv ugyanis, hogy az óvadék címén felvett helyettesíthető pénzösszeg felhasználására jogosult az olyan egyén, aki az annak megfelelő fedezettel rendelkezik; ezért a nem zárt letétként kapott óvadékot az óvadékvevő saját céljaira büntetlenül felhasználhatja abban az esetben, ha az óvadékvevőben meg van az akarat és emellett a felhasználás időpontjában meg van a képesség is arra, hogy az óvadékösszeget megfelelő időben az óvadékadónak rendelkezésére bocsátani tudja (C. 3200/1936.). Az óvadéki összeg felhasználásának jogossága szempontjából döntő az időpont, hogy a beleegyezés a sértett részéről még az óvadéki összeg felhasználása előtt, vagy csak már annak felhasználása után történt-e (C. 313/1935.). A sikkasztás tárgya olyan ingó is lehet, amelynek nincs pénzben kifejezhető forgalmi értéke (C. 3876/1933., — BHT. 617.). A cselekmény minősítése tekintetében az eltulajdonított ingók értéke a mérvadó és e szempontból befolyással nem bír