Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

27 a Kormányzó, — az 1848:111. t.-c. 32. §-ában, illetőleg az 1920: XVII. t.-c. 3. §-ában foglalt esetek kivételével, korlátlanul gyakorolhatja. Ezen jogelvből folyólag a jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtását kizáró legfelsőbb kegyelem (Btk. 117. §. 2. pontja) gyakorolható úgy a megállapított büntetésnek teljesen vagy részben elengedése, valamint a büntetési nemnek enyhítése útján is s ez utóbbi esetben arra nézve, hogy a ^megállapított szabadságvesztésbüntetés helyébe a legfelsőbb kegyelmi elhatározás folytán mily nemű és tartamú büntetés lépjen, kizárólag a legfelsőbb elhatározás irányadó. A kegyelmet gyakorló államfő a szabadságvesztésbúntetésnek más enyhébb büntetési nemre való átváltoztatása iránt a legfelsőbb elhatározásban maga is intézkedhetik, de ezt az intézkedést valamely bíróságra (nem szükségszerűleg az elsőfokon eljárt bíróságra) is bízhatja, amely bíróság az erre vonatkozó intézkedését, amelyet nem is kell végzés alakjába foglalni, úgyszintén indokolni sem kell, — mint a legfelsőbb megbízással ad hoc kirendelt kegyelmi elhatáiozás egy részletmozzanatát megvalósító, tehát bár megbízás alapján eljáró, de lényegében felségjogot gyakorló szerv feszi meg, amely intézkedésében — éppen annak átruházott felségjogi természetéből kifolyóan — sem az anyagi, sem az alaki büntetőjog szabályai által korlátozva nincs. Amennyiben tehát a megbízott bíróság a legfelsőbb kegyelmi elhatározás értelmében, a szabadságvesztésbünlctés helyett pénzbüntetést állapít meg, a pénzbüntetés összegének megállapításánál nincs kötve a pénzbüntetés legkisebb, vagy legmagasabb összegét meghatározó, valamint a pénzbüntetések átváltoztatására vonatkozó jogszabályokhoz s az ezekben foglalt alapelvekhez. Mihez képest az átváltoztatás tárgyában tett intézkedését, minthogy ez nem tartozik a Bp.ban szabályozott bűnvádi eljárás útjára, nem is kell perrendszerű végzésbe foglalnia, s amennyiben azt mégis abba foglalná, az mint a kegyelmi elhatározásnak egy kiegészítő része természetszerűleg végérvényes s azzal szemben a Bp. ban szabályozott perorvoslatok s így különösen a Bp. 378. §-ban említett felfolyamodás nem használható. Ezen közjogi elv alapján a Kúria jogegységi tanácsa már több határozatában — így a BHT. 218. sz. a. felvett 4862/1908., majd 1734/1924., 7303/1926. és 865/1927. számú határozataiban, — törvénysértésként állapította meg azt, ha a kegyelmi elhatározás alapján eljáró bíróság, az^ átváltoztatást kimondó határozatát felfolyamodással megtámadhatónak mondotta ki, vagy tekintette, az elítélt által beadott fel-