Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

169 hirdeti, nem ad jogot a vádlottnak a semmisségi panasz bejelentésére (C. 4543/1924., — 2431/1935., — BHT. 116. és 737.); A fellebbviteli eljárásban a semmisségi panaszhoz való jog önállóan csak azt a védőt illeti meg, aki a vádlottat a fellebbviteli főtárgyaláson az ítélet kihirdetésekor képviselte. Ha azonban a vádlóit védője a fellebbviteli főtárgyaláson nem jelent meg, neki az Ítéletet nem kell kézbesíteni és őt a seranissési panaszhoz való jog sem illeti meg önállóan (VIII. 649 = C. 623/1934.). Amennviben a vádlottat a fellebbviteli főtárgyaláson az általa megbízott különvédő képviselte s a védő a kir. ítélőtábla ítéletében megnyugodott, úgy a kir. ítélőtábla ítélete, — ha az ellen a közvádló sem érvényesített semmisségi panaszt, — jogerőre emelkedett (C. 1351/1935., — BHT. 737.). A másodbíróság ítélete a Bp. 425. §-ának második bekezdése szerint csak a vádlottnak hirdetendő ki, aki hozhat magával védőt s akkor ennek önálló perorvoslati joga is van, de a vádlott távollétében az egyedül megjelent védőt a semmiségi panasz használatának joga meg nem illeti (VII. 1050 = C. 3405/1932., — C. 1040/1934., — 1697/1934., —3655/ 1935., — X. 319 = C. 522/1935., — BHT. 840.). A Bp. hivatkozott szakasza és aza nnak nyomán kialakult bírói gyakorlat tehát — a másodbírói ítéletet illetően — kivételt állapít meg az alól az általános perjogi elv alól, hogy a védő a saját nevében, sőt a vádlott kifejezett akarata ellenére is, élhet jogorvoslattal (X. 312 = C. 5894/1934.). A másodbíróság ítélete ellen használható semmisségi panasz tekintetében csak a vádlott részére történt kézbesítés időpontja az irányadó, vagyis a védő részére — a Bp. 425. §. 2. bek. rendelkezésének (BHT. 737., — 840.) figyelmen kívül hagyásával — történt kézbesítés, sem a panasz használata, sem pedig a határidő számítása tekintetében nem irányadó (X. 221 = C. 56161935.,). Ha az ítélőtábla ítéletét a Bp. 425. §. értelmében az elsőfokú bíróság hirdeti ki, vagy kézbesíti s ez a bíróság a semmisségi panaszt visszautasítja, — az ez ellen használt felfolyamodást a kir. Kúria vizsgálja felül. (A Bpn. 32. §-a és a 84. sz. teljes ülési határozat — 117. sz. E. H.) — (IX. 332 = C. 1047/935.). Semmisségi panasszal megtámadható határozatok. (426. §.) 1907:XVIII. tc. 2. §-a. A perorvoslat mindig a fenntartott vád szerint igazodik, tehát amennyiben a bíróság a vád szerint minősíti a cselek-