Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

118 felvett 676. számú elvi jelentőségű kir. kúriai határozat hasonlatosságára, — a többi nagyszámú, jóval súlyosabb és önálló vádbeli tényállítás valóságát is bizonyítottnak nem lehet elfogadni (C. 2381/933., — 4523/934., — 2590/935.). Az állított tény, vagy valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valóságának bizonyított voltáról tehát csak akkor lehet szó, ha a vádlott súly, erő, jelentőség, lényeg tekintetében oly bizonyítékokat nyújtott, amelyek a vádbeli kifejezésekkel egyenétékűek (C. 4852/933., — IX. 503 = C. 1345/935.). Abban az esetben, ha a sértettet valaki megvesztegetéssel gyanúsítja meg, akkor őt a valóság bizonyítása címén csak akkor lehet felmenteni, ha valóság bizonyítását nem pusztán az alaki körülményekre, t. i. a feljelentés megtételére s a nyomozat elrendelésének megtörténtére indítványozza, hanem az ezek alapjául szolgáló lényegre, vagyis a megvesztegetés fennforgására, — se vonatkozásban a valóság bizonyítása sikerült is (C. 4967/934.). A valóság bizonyításának kérdésében anyagi jogi okon (Bp. 385. §. 1. a. pontja) csak akkor érvényesíthető semmiségi panasz, ha a bíróság a valóság bizonyítását valamely anyagi jogi (Bv. 13—15. §.) ok miatt tagadta meg. Ha azonban az idevonatkozó indítványok elutasítása nem ily okból történt, hanem, mert pl. a felajánlott bizonyítékokat a bíróság nem találta alkalmasaknak a valóság bizonyítására, másrészt mert azokat elkésve terjesztették elő, — ennélfogva semmiségi panasz emiatt a Bp. 385. §. 1. a )pontja alapján nem használható (C. 3069/935., — X. 301 = C. 5119/935., — X. 409 = C. 5998/935., — C. 5846/936., — BHT. 906.). Rágalmazás, becsületsértés megállapításának kizárása. 17. §. A Bv. 17. §. első bekezdése szerint — a mentesség szempontjából — az ügyfelek alatt az ügyfelek képviselőit is érteni kell (VIII. 240 = C. jh. 5896/933., — X. 108 = C. jh. 4033/925., — BHT. 821., — 907., — 949.). A Bv. 17. §. első bekezdése az eljáró hatóság sérelmére elkövetett rágalmazás esetében, mivel az nem ügyfél, nem alkalmazható (BHT. 870.). A második bekezdés azonban, mely nemcsak az ügyféllel szemben tett, hanem minden egyéb — tehát akár az eljárt hatóságokra is vonatkozó — nyilatkozatok tekintetében is — azon megszorítással, hogy ezek az ügyfél érdekében szükségesek voltak, — mentességet biztosít (C. 4853/933.).