Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

116 ily törvénymagyarázat helyes volna, úgy a valóság bizonyítását csak akkor kellene elrendelni, ha a vádlott teljes ténybeli beismerésben lenne. Az sem volna tehát megengedhető, hogy a vádlott teljes őszinteséggel vallja azt, hogy nem emlékszik a használt tényállításokra, vagy csak a vád egy részére tegyen beismerést. Ily jogi álláspont mellett a vádlott a valóság bizonyításának lehetősége érdekében beismerő vallomás megtételére kényszerülne, ami pedig a törvény szellemével, jelesül az anyagi igazságra való törekvéssel nem egyeztethető össze. Épp ezért a valóság bizonyításának az elrendelése nem a vádlottnak a tagadásától, vagy beismerésétől függ, hanem attól, hogy a bizonyított vádbeli tényállítások, vagy tényekre közvetlenül utaló kifejezések használata közérdeknek, vagy jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása, vagy védelme céljából történt-e? (C. 5014/935.). Ezzel ellentétben álló jogi elvet vallott a kir. Kúria 6382/929. sz. határozatában. Eszerint: „Aki tagadja, hogy a rágalmazó tényt állította, annak a dolog természete szerint nincs jogcíme ahhoz, hogy az állítás valóságát a Bv. 13. §. 1. p. alapján bizonyíthassa; mert a rágalmazó tényállításnak tagadása egyfelől, másfelől annak vitatása, hogy a rágalmazó tényállításának használata közérdeknek, vagy jogos magán érdeknek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából törtért, semmiképen sem fér össze." (Jogi Hirlap Döntvénytára, iL kötet 102. oldal.) A valóság bizonyítását mellőzni kell, ha valaki minden jogos indok nélkül, pusztán sértési célzattal hánytorgatja lei másnak büntetéssel, vagy kegyelemmel kiengesztelt s már feledésbe ment múltját (VIII. 254 = C. jh. 5889/933.). A valóság bizonyítása kérdésében elfoglalt állandó bírói gyakorlat az, hogy olyan sajtóközlemény, amely közhivatalnokok vagy a politikai életben szereplők állítólagos visszaéléseit hozza a nyilvánosságra, még akkor is a közérdek, tehát az állam, a társadalom és ezek intézményei szolgálatában állónak tekintendő, amikor a közlemény szerzőjét a közerdekén kívül esetleg egyéb okok is indították annak közzétételére (X. 301 = C. 5119/935., — X. 540 = C. 1098/936.). A valóság bizonyítása során a köztudomásra hivatkozni nem lehet (C. 4704/934.). A Bv.^ 13—15. §-ai, a Bv. 16. §-án át, a bűnösség kérdé sére kiható anyagi jogi rendelkezéseket tartalmaznak, s így ezeknek a megsértése nem alaki, hanem anyagi jogi semmiségi okot valósít meg, következésképen annak orvoslása is nem az alaki, hanem az anyagi, még pedig a Bp. 385. §. 1. a)