Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

110 A sajtóbűncselekmény fogalmából következik, hogy minden sajtóközlemény, amely bűncselekmény tényálladékát foglalja magában és nem egyszerre, egy alkalommal tétetik közzé, önálló bűncselekmény. Az ekként halmazatban álló rágalmazó sajtóközleményekre külön-külön döntendő el az, hogy az abban foglalt állítások valósága bizonyítást nyert-e vagy sem. (VII. 1155 = C. 3871/1933.). Irodalmi működésnek helytelenítő bírálata, melynek bizonyos gunyoros éle is lehet, ami a helytelenítő bírálatnak nem kifogásolható velejárója, egymagában még bűncselekményt nem képez, hacsak az rágalmazó tényállítást nem tartalmaz, vagy benne olyan kifejezés nincsen, amely becstelenítőnek, lealacsonyítónak, vagy megszégyenítőnek minősíthető (C. 5076/1935.). Jogos bírálatról ugyanis csak akkor lehet szó, ha a tettes minden túlzástól menten, színezés nélkül hűen ismertet megtörtént tényeket, azok helyeslésével vagy helytelenítésével elfogulatlanul foglalkozik (C. 4704/1934., —3117/1935.). Egy politikai pártnak működése nem csupán a párt határozataiban és hivatalos sajtóközleményeiben, hanem főleg a pártvezető és képviselő tagjainak a cselekedeteiben jut kifejezésre, hiszen a nagyközönség elsősorban erről a viselkedésről szerez tudomást. Ezeknek a magatartása a bírálat kiváltására alkalmas (C. 6008/1934.), Ha valamely hivatali, vagy polgári kötelesség teljesítése, tehát közérdek összeütközésbe jön a törvény által egyébként az egyén magánbecsületének nyújtott jogvédelemmel, mint magánérdekkel, akkor az utóbbinak háttérbe kell szorulnia az előbbinek érvényesülése érdekében s akkor a kötelességteljesítésből a magánegyént esetleg becsületében ért sérelem vagy veszélyeztetés jogellenesnek nem tekinthető, mert abból hiányzik a jogtalanság és annak tudata. így valamely fegyelmi bíróság tagjai, a bíróság ítéletében a fegyelmileg vádolt személyére, magatartására vonatkozólag, a fegyelmi üggyel összefüggésben tett megállapításokért, — (BHT. 864.), — a tanú, ha hatósági kihallgatásakor a kötelességszerű feleletadás keretét nem haladja túl (BHT. 907.), — a közhivatalnok, ki hivatali kötelességéből kifolyóan valamely bűncselekmény elkövetéséről jóhiszeműen feljelentést tesz (BHT. 364.), — rágalmazás címén el nem ítélhetők (VIII. 254 = C. jh. 5889/1933.). A féljelentés a közhivatalnoknak hivatali kötelessége, ez azonban nem jogosítja őt fel arra, hogy azt rágalmazás elkövetésével gyakorolja (X. 250 = C. 3446/1935., — BHT. 364.).