Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

70 és épen általa rosszhiszeműen kihasznált körülmény. (C*. 1365/933.) A csalásnak ugyanis jellegzetes tünete, hogy rendszerint épen a sértett hiszékenységen épül fel. (C. 1338/931.) A közhiedelem folytán a könnyen befolyásolható és hiszékeny egyének tudatában hamisan kialakult az a meggyőződés,, hogy a jövendőmondással foglalkozó személy lehetetlenségek megoldására képes. Amennyiben egy ilyen személy a sértettet azonos tévhitében meghagyva, anyagi ellenszolgáltatás ellenében, valamire vállalkozik, fondorlatosan jár el s tekintve, hogy a helyzetet anyagi haszon szerzésére használja fel s a sértettnek ily módon kárt okoz, cselekménye a csalás tényálladékát kimeríti. (C. 3591/932.) Az a körülmény, hogy a sértett nem győződött meg az. általa megvenni szándékolt ingatlan telekkönyvi állapotáról (hogy kinek a nevén áll és hogy tehermentes-e), nem mentesíti a tettest a büntetőjogi felelősség alól. Az akaratot félrevezető fondorlatot ugyanis nem zárja ki az, hogy a sértett, a fondorlat megtévesztő erejének megfelelő, vagyis a kellő gondosságot el*mulasztotta. (IV. 1430. = C. 7363/929.) Az ilyen nagyobb figyelemre, vagy utánjárásra senki sem kötelezhető és így a megtévesztő magatartás mindig, tekintet nélkül könnyű vagy nehéz felfedeztetésére, fondorlatot képez, ha a valóság elferdítése az adott esetben alkalmas arra, hogy azt akivel szemben használták, megtévessze. (C. 1338/931.) A feleknek egymást fedő akaratán alapuló szerződés kötésénél, az akaratközösség létrejöttét lényegileg befolyásolni alkalmas körülményeknek szándékos elhallgatása is, egymagában tudatos csalárdság, fondorlatos megtévesztés, amely a törvényes tényálladék egyéb alkotó elemeinek létrejötte mellett büntetőjogi felelősséggel jár. (IV. 1430 = C. 7363/929.) A cselekvés fondorlatos jellegén tehát mit sem változtat az, hogy a sértett az adatok valótlanságáról könnyebben vagy nehezebben győződhetett volna meg. (C. 1338/931.) Annak elbírálásánál, alkalmas-e valamely valótlan tény állítása (a hazugság) arra, hogy a megtéveszteni szándékolt személyt a való tényállítás tekintetében félrevezesse, vagyis, hogy a valótlan tényállítás alkalmas-e a tettes által elérni kívánt cél elérésére, a megtévesztendő személy egyénisége, műveltségi foka is figyelembe veendő; — a műveltség magasabb fokán álló személynél az értelem félrevezetése fokozotalob mesterkedést igényel. Ámde ez nem jelenti azt, hogy ha valamely adott esetben a sértettnek az átlagost meghaladó gondossága, esetleg valamely közbejött más ok, vagy esemény miatt a tévedésbe ejtés nem sikerül, ez esetben a megtévesztésre irányuló eljárás már alkalmatlan eszköznek vétessék, mert ilyen jogi felfogás végeredményben azt Jelentené, hogy a csalásnál