Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

vittnek, tehát a Btk. 242. §-a alá eső bűntettnek nem, hanem csak a 241. §-ában meghatározott vétségnek lehet minősíteni. (IV. 1339., = C. 4539/1929., — C. 8628/1928.) Bn. 43. §. A Bn. 43. §-ába ütköző kerítés szempontjából közömbös az, hogy a tettes a sértettet a közösülésre szándékosan reá bírja-e vagy sem. A kerítés tényálladéki elemét képező „megszerzés", illetőleg „a megszerzésre irányuló törekvés" fogalma sokkal tágabb a közösülésre való szándékos reábirás fogalmánál. (C. 2273/1931.) A Bn. 43. §-ának létrejöttéhez megkívánt megszerzés fogalmát betölti minden olyian tevékenység, melynél fogva valamely nőnek alkalom, vagy mód nyujtatik arra, hogy mással nemileg közösüljön. A megszerzés fogalmát méginkább megvalósítja az, ha a vádlott ez irányban a nő elhatározását valamikép befolyásolja. A kerítő és a „más" között pedig nem kell fennállani valamiféle kapcsolatnak; a Bn. 43. §-ánál épúgy, miként a 44. §-nál és a 45. §. 3. pontjánál, a >,más"-nak, aki részére a nő megszereztetett, nem kell meghatározott személynek lenni. (V. 868. = C. 1137/1931.) Nőszemélynek a saját részére, önmaga által való megszerzése, vagy megszerezni törekvése, nem bűncselekmény. Amikor azonban valaki a nőt, a saját részére, nem önmaga szerzi meg, vagy törekszik megszerezni, akkor eltérő rendelkezés hiányában az anyagi törvény általános szabályánál fogva, a kerítésre is a törvénynek a felbujtásra (Btk. 69. §. 1. p.) vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni. (V. 124 = C. 3097/ 930., _ C. 3999/932., — BHT. 862.) Bn. 44. §. Valamely nőnek bordélyházba vagy hasonló üzletbe belépésre való egyszerű felszólítása, a nőnek a belépésre való szándékos reábirása nélkül, — nem bűncselekmény és nevezetesen nem állapítja meg a Bn. 44. §-ba ütköző bűncselekmény tényálladékát; következésképen az alapcselekmény hiányában nem bűncselekmény az ilyenre való felbujtás és illetőleg reábirás sem. (C. 1761/931.) Bn. 45. §. Az üzletszerűség alatt, a bűncselekmény ismétlési szándékkal való elkövetésének azt a módját kell érteni, amikor valamely sorozatos bűncselekmény által a tettes magának, ha nem is megélhetést biztosító, de azt elősegítő jövedelmi forrást akar szerezni. Ez a minősítő körülmény akkor is megállapítható, ha csak egyetlen bűncselekmény volt a tettessel szemben bebizonyítva, amennyiben azt a tettes ismétlési szándéka