Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)
19 nincsen idő. Ebben az esetben tehát az döntendő el, hogy a tettes a helyzet természeténél fogva, az ösztönszerű védekezés érzésével összefüggésben veszélyes és közvetlen támadás bekövetkezésére alaposan következhetett-e? (V. 684. = C. 8433/ 930.) A Btk. 79. §. második bekezdése kifejezetten nem kívánja meg a védekezésnek, a támadáshoz, ennek súlyához és eszközeihez való arányosságát: a proporciónálítást s ezért — adott körülmények között — nem zárja ki a jogos védelem megállapítását az a körülmény, hogy a megtámadott a jogtalan és közvetlen támadás visszaverése közben értékesebb jogi érdeket sértett meg, vagy súlyosabb sértést ejtett, mint aminőt a támadás neki okozott. Abból azonban, hogy a Btk. 79. §-a a harmadik bekezdésben a jogos védelem határáról beszél, természetszerűen következik, hogy a második bekezdésben részletezett jogos védelem nem azt jelenti, hogy a jogtalanul megtámadott személy maga állapítja meg szubjektíve, hogy ő mit vélt szükségesnek a támadás visszaverésére. A jogos védelem határát, a szükségességét illetőleg, a bíróság hivatott megítélni, vájjon objektíve szükséges volt-e a védekező cselekménye a támadás visszaverésére, vagy nem lépte-e túl a jogos védekezés határát. (V. 460. — C. 6280/921.) A lemenő javára a felmenővel szemben a jogos védelmi helyzet csak abban az esetben állapítható meg, hogyha a lemenőnek, a felmenő részéről ellene intézett jogtalan és közvetlen támadás elől nem állott módjában másként kitérni. (V. 1163 = C. 3277/931., — VI. 208. = 5693/931.) A jogos védekezés a támadó harcképtelenné tételével végetér. Amidőn tehát a tettes (a megtámadott) a harcképtelenné vált sértettet (támadót) ezután még súlyosan bántalmazza, már nem valamely őt, vagy mást fenyegető jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges cselekvést visz véghez, hanem nyilvánvalóan bosszúból bántalmazza a sértettet. (C. 1719/931.). Kölcsönös verekedés esetében a verekedésben résztvevők jogos védelemre eredményesen rendszerint nem hivatkozhatnak. (C. 6394/921.). Nem hivatkozhatik jogos védelemre az sem, aki azt a hetyzetet, mely őt védekezésre készteti, a saját jogellenes magatartásával maga idézte elő. Ez a jogelv azonban a dolog természete szerint, csak akkor és addig áll fenn, amikor és ameddig a jogellenes magatartással előidézett helyzet meg nem változott és azt más, új helyzet fel nem váltotta. Különben a korábbi helyzet előidézője tétlenségre utalva, ellenfelének kiszolgáltatva lenne akkor is, amikor ezt már csak a megtorlás gondolata vezeti. (C. 6136/ 1933.). 2*
