Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

135 kir. járásbíróság hatáskörébe utalt bűncselekménnyé minősítette, s így ebben már kizárólag a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó cselekmény a vád tárgya, — a kir. Kúria felülvizsgálata alá nem vehető, tehát a kir. Ítélőtábla által hozott másodfokú Ítélet ellen semmisségi panasznak nincs helye. (V. 395 = C. 5434/930., — C. 7772/930., — V. 687 = C. 2566/931., VI. 951 = C. 2399/932., — VI. 1202 = C. 2997/932., — C. 5244/932.) A n, Bn. 40. §-ának és a Te. 126. §-árnak alkalmazásánál a büntető perrendtartásnak általános szabályai irányadók, vagyis a perorvoslatokat illetően az elsőbirói Ítélet ellen a Bp. 381. §. első bekezdése értelmében fellebbezésnek van helye, amelynek elbírálása a kir. Ítélőtábla, mint büntető fellebbviteli biróság hatáskörébe tartozik. (V. 1080 = C. 3585/731.) 382. §. Felmentés esetén a vádlott javára bejelentett fellebbezés nyilván az Ítélet indokolása ellen irányul, — amit a törvény megenged. (VI. 292 - C. 5457/931.) A fellebbezésre jogosultak. 383. §. A Bp. 42. §-ának utolsó bekezdése szerint pótmagánvádló az a sértett, aki a kir. ügyészség részéről, a 41. §. esetén kivül el nem vállalt, vagy elejtett vád képviseletét átvette. A felmentő ítéletben való megnyugvás azonban nem a vád el nem vállalása és nem is a vád elejtése. A felmentő ítélet ellen bejelentett perorvoslat folytán a sértett akkor, amikor a közvádló nem élt perorvoslattal, pótmagánvádlóvá nem vált. Ennek ellentmond a Bp. 383. §. III. pontjának rendelkezése. A Bp. 42. §-ának rendelkezése tehát a pernek az Ítélet meghozatalát követő, önálló tagozatú szakában, a sértett jogviszonyaira semmi vonatkozásban — hasonszerűség útján — sem alkalmazhatók. (V. 298 = C. 2383/930., V. 510 = C. 710/931.) A kir. ügyész-által képviselt vád esetében sértettet pótmagánvádlói jogkör meg nem illeti, — sértett pedig a bűnösséget megállapító ítélet ellen, a büntetés kiszabása miatt, a Bp. 383. §. ül. 2. a. pontja és Bpn. 31. §. első bekezdése értelmében, semmisségi panasszal élhet. (C. 5662/931.) Amennyiben a sértett az eljárás során kijelenti, hogy ő a vádlottal kiegyezett (ezért kártérítést nem kíván), a vádlott megbüntetését nem kívánja, — az esetben ő többé nem „sértett", s perorvoslati joga nincsen. (C. 2343/931., — VT. 341. = C. 5128/931., — BHT. 457.) Viszont az Ítéletnek a sértett részéről való tudomásvételét csak aban az esetben lehet a fellebbezési jogról való lemondással egyenértékűnek tekinteni, ha a sértett képviselőjével egyi-