Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

1878. évi V. t. c. Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. (Btk.) Bevezető intézkedések. ! 1. §. Ahhoz, hogy egy cselekmény — a törvény értelmében — bűntettnek, vagy vétségnek nyilvánítható legyen, szükséges az, hogy minden törvényi tényálladéka megállapítható legyen, a teljes törvényi tényálladékából mi sem hiányozzék. Nem lehet a nem teljes törvényi tényálladékhoz olyan jogi következményeket fűzni, amelyeket a törvény a teljes tényálladékhoz kapcsol. (C. 5552/1932.) Büntetőjogi felelősséget magánjogi szerződéssel másra áthárítani nem lehet. (C. 3373/931.) 2. §. Enyhébb törvény fogalma azt jelenti, hogy adott esetben mindig azt a törvényt kell alkalmazni, amely mellett a vádlott legjobban jár, s nem lehet két, esetleg több közbenső törvény minden enyhébb rendelkezését együttvéve alkalmazni. (C. 4595/932., — BHT. 583.) A Btk. 2. §-a csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a vádbeli tett úgy a bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt, mint az utóbb hatályba lépett törvényben meghatározott bűncselekménynek tényálladéki elemeit is kimeríti. (C. 1588/ 933.) Időszámítás. ' 3. §. A Btk.-ban megállapított határidők kezdő és végső pontjainak meghatározásánál a Btk.-nek, nem pedig a Bp-nak (11. §.) szabályai alkalmazandók. (C. jh. 5306/933.) Pénzérték. 4. §. A Tcár összegét az Ítélet hozatala idejében érvényben levő pénzérték szerint kell megállapítani. (V. 1301. = C. 2488/931.)