Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1913.-XXÍ. t.-c. — 89 élőszóval terjesztettek elő, tiltott közlést nem képez (í. 1965.). A vádiratnak, vagy a kifogásoknak benyújtásuk után. valamint a vádtanácsi határozatnak, hatósági engedély nélkül való közzététele, tiltott közlés vétségét megvalósítja 1. 9I7-, BHT. 653., 657.). A tiltott közlés vétsége nem sajtóvétség. Ugyanis vala mely bűncselekmény csak akkor válik sajtó útján elkövetett bűncselekménnyé, ha annak minden alkotó eleme magából a sajtóközleményből kitűnik; már pedig a vád tárgyát képező cikknek tartalmából rendszerint nem tűnik ki a vétségnek sem az az alkotó eleme, hogy egy beadványt, vagy hatósági iratot a hatóság nyilvánosságra nem hozta, - sem az, hogy azoknak közzététele a hatóságnak engedelme nélkül történt; — a vétségnek ezeket a kellékeit, a sajtóközleményen kívül álló, más adatok alapján lehet csak megállapítani. (Budapesti kir. ítélőtábla 2423 925/ . A tiltott közlés vétsége mellett fennforgó rágalmazás vétsége esetében, a vádlottnak mind a két vétségben való bűnössége megállapítandó, ha a két vétség elkövetési cselekedete nem azonos, vagyis mind a kettő a vádbeli sajtóközleménynek más részével lett elkövetve. Az esetben pedig, ha az egész cikk, a maga egységében, csak az ügyről közölne ténybeli adatokat, amelyek egyúttal rágalmazó tényállításokat is tartalmaznak, a rágalmazással halmazatban a tiltott közlés vétsége külön nem állapítható meg, mert ezt kizárja az I9I2:LIV. t-c. 96. §-ának azon rendelkezése, hogy ezt a vétséget akkor kell megállapítani: »amennyiben súlyosabban büntetendő cselekmény nem forog fenn« (C. 1648 926., BHT. 896.). 1913. évi XXI. t-c. a közveszélyes munkakerülőkről. 5. §. Fogházbüntetés és dologház együttes alkalmazásának nincs helye (III. 843.).