Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1896:XXXIIL t-c, (Bp.) — 151 A gondolat-rokonságnál fogva meg kell említeni a Btk. 119. §-át (Kegyelmi elhatározás), amely az eljárási- és a perköltségek, valamint a kártérítés elengedésére nem terjed ki (C. jh. 201/921., BHT. 678.). A költségviselés kötelessége, ha a vádlott nem mondatott ki bűnösnek. 482. §. Egyedül magánvád alapján folytatott eljárásban — a vádlott felmentése esetében — az összes bűnügyi költségeket, beleértve a terhelt képviseletének és a védőnek megfelelő díját és készkiadásait is, a magánvádló köteles megtéríteni (C. jh. 868/926., BHT. 126.). A vádlott felmentése esetében a pótmagánvádló a bűnügyi költségek megtérítésére nem kötelezhető, ha az eljárás az ügyész (ügyészi megbízott) indítványára indíttatott meg és az ügyész (ügyészi megbízott) a vádat csak a tárgyalás folyamán ejtette el (C. jh. 1772/924., BHT. 130.). A Bp. 482. §. 2. bekezdése értelmében a magánvádló a bűnügyi költségekben csak akkor marasztalható, ha az eljárás folyamán a kir. ügyészség a vádat egyáltalában, tehát átmenetileg sem képviselte (IV. 584., — BHT. 842.). A lefoglalt dolog visszaadása. 488. §. Az Ügyészi Utasítás 75. §-a értelmében - a nyomozás alatt — a kir. ügyészség a bűnjelek kiadása tárgyában csak azokban az esetekben rendelkezhetik, amikor a bűnjelek tulajdonához vagy birtokához való igény jogosultság tekintetében a legkisebb kétség sem férhet. Viszont ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a kir. ügyészség olyan esetben, amikor - az eset körülményeire tekintettel - saját