Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

133 — JS96.XXX///. t-c. (Bp.) — Az ítélet. 324. §. A tanú vallomása minden esetben az ő szavahihetősége alapján bírálandó el és egyedül a szavahihetősége szerint alkotandó meg a bírói meggyőződés afelől, vájjon a tanú vallomása hitelt érdemel-e (IV. 310.). A bíróság a Bp. 324. §. szerint, a bizonyítékoknak egyenként és egybefüggésíikben való mérlegelése útján dönti el, hogy az egymással ellentétes bizonyítékok közül, a ténymegállapítás alapjául, melyiket fogadja el (C. 389/930.). 325. §. Sajtóügyben, a, vád tárgyává tett kijelentések értelmezésénél ugyan az egész sajtóközleménynek tartalma figyelembe vehető, még ha ez egészében nem is tétetett vád tárgyává, — azonban a vádelv általános szempontjaival (Bp. 325. §.}, ezenfelül az 566. §. második bekezdésében, az 570. §-ban, végül az 574. §. első (Bpn. 37. §.) és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésekkel jut ellentétbe az olyan ítélet, amely a bűnösséget valamely sajtóközleménynek vád tárgyává nem tett kitételei miatt is megállapítja (C. 6657/927O. 326. §. A tényálladéki elem hiánya folytán, tehát jogi okon történt felmentés esetében, a Bp. 326. §. 1. pontjára kell hivatkozni (C. 9513/927.). A jogerős ítélettel — a Bp. 326. §. 1. pontjának alkalmazása szempontjából — egyenlő hatásúnak kell tekinteni a jogerős megszüntető végzést is, amellyel szemben újabb eljárásnak legfeljebb csak ujraf elvétel útján lehet helye (I. 605.). ; í ; ;