Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

1920:XV. t-e. (Áv.) 117 des körülményei között, tekintet nélkül társadalmi állására, műveltségére és vagyoni viszonyára, használhat, sőt amelyet — az életszükségletek észszerű és célszerű kielégítése végett rendszeresen vagy időnként kell is használnia (III. 4°4- • 2. pont. Az 1920. évi XV. t.-c. 1. §.2. pontjába ütköző vétség nem az ügyletkötéssel és végleges megállapodással, hanem már az ár követelésével létesül. A »követel« szó — e törvény alkalmazása szempontjából - nem jelenti azt, mintha az ár alku eredménye volna, melyből az illető engedni már nem hajlandó, hanem elég már az olyan puszta kijelentés is, mely szerint valaki közszükségleti cikk árát a megengedettnél magasabb árra mondja (I. 1149., 8664/928., BHT. 698.). 3. pont. Munkabér uzsora szempontjából valamely helyzetzet általában akkor tekintendő szorultnak, ha ennek felhasználásával a munkavállaló olyan ellenszolgáltatást követel és fogad el, mely a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja (III. 1199., BHT. 701. ;. Az árdrágító visszaélésekről szóló i92o:XV. t.-c. 1. §-ának 3. pontja, orvosra hivatásából folyó munkateljesítésének körében, nem alkalmazható (Kir. Kúria vegyes teljes ülésének 93. számú döntvénye, a BHT. 623. száma alatt). 4. pont. Aki a rendes piac iárnál magasabb áron beszerzett közszükségleti cikket a rendes piaci árnál drágábban is árulja, az kétségtelenül nyerészkedés végett cselekszik, tehát az áruval oly módon üzérkedik, ami az árdrágításra nagyon alkalmas (I. 997.). Az eladási árba regié költség fejében i5°o, míg részletfizetés mellett történt eladásoknál kétes (dubiozus^ követelés címén csak ioo/0 számítható (I. 1186.). A fizetőpincér részéről mérsékelt borravalónak felszámítása árdrágítást nem képez (I. 1226., 1308/. 3. §. Nem képez üzletszerűséget, hanem folytatólagos egységet alkot vádlottnak az a cselekménye, hogy közszük-