Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

114 — 1914.XLI. í-c. (Bv.) — 20. §. A hatóság előtti rágalmazás megállapításának nem feltétele, hogy a sértett ellen a bűnvádi vagy fegyelmi eljárást a vádlott feljelentésére tényleg meg is indították (III. 904.). Tényálladéki eleme csak a hatóság előtt való kellő ténybeli alap nélkül bűnvádi vagy fegyelmi cselekmény elkövetésével való vádolás (I. 1105.). Az ügyvéd büntetőjogi felelősséggel tartozik — amenynyiben a Bv. 17. §. esetei nem forognak fenn —, ha az általa ellenjegyzett beadványban a fele igényét oly módon érvényesíti, hogy az másnak, a Btk. által védett érdekét súlyo sabban sérti, még akkor is, ha az a fele felfogásával, utasításával meg is egyezik. Azonban az ügyvéd, felének — a beadványa történeti alapját képező — tényállításáért felelősségre nem vonható, ha ő e tényállítás alapul vételénél menthetőén jóhiszemű volt (III. 1445., IV. 30.). E vétségnél a bizonyítás a vádlót terheli (III. 561.). 21. §. Hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt nem felhatalmazásra, vagy kívánatra, hanem magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást még akkor is, ha a sértett közhivatalnok és a vád alapjául szolgáló tényállítás a hivatásának gyakorlására vonatkozik (BHT. 682.). E vétség esetében a vádat nem kizárólag, hanem rendszerint a kir. ügyészség képviseli és hogy ha ez a vád képviseletét megtagadja, akkor ezt a Bp. 2. §. második bekezdése és a Bp. 42. §-a értelmében helyette a sértett (13. r§.) átveheti (C. 6491/926.). 24. §. Hitelrontás vétsége fennforog, ha a vádlott tudatosan oly valótlan tényt hiresztel, mely a kereskedő sértett iránti