Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

73 jóváhagyott és az idézett törvényczikk 12. §-a és a 21. §. 1. pontra való hivatkozással, a már idézett 2634/1890. számú határozatával a tulajdonjog megállapítása iránti intézkedést a bíróságok hatáskörébe tartozónak kijelentette. Hogy pedig az alperes által hivatkozott 1888. évi 8368. számú pénzügyminiszteri rendelet, ha az az 1888. évi XXXVI. t.-czikknek általa idézett §§-ainak oly értelmezést adna is, a milyent annak alperes tulajdonit, hogy a per tárgya tulajdoni jogának megítélésénél birói figyelembe nem vehető, a fentebbiek után bővebb fejtegetést nem igényel. Mert az 1888: XXXVI. t.-cziknek a kártalanítást szabályozó II. fejezetében foglalt 13. §-nak 3. bekezdése szerint a közös tulajdont képező igényeknél, egyik jogosultnak bejelentése valamennyi igényjogosultnak javára esik. Már pedig a Maldur községbeli nemesi birtokosok némelyike nevezetesen S. Imre, G. Jordán, R. Szilárd, G. János, mint malduri közbirtokosok Szepesmegye kir. adófelügyelőségéhez 1889. ápril 30-án beadott 413. szám alatti igénybejelentésükkel, a kártalanítási összeget nemcsak saját, hanem a közbirtokosság javára együtt és egy összegben kérték megállapittatni. E bejelentéshez még pótlólag csatlakozott az 1890. január 7-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint özv. H. Jenőné közbirtokostárs is, mint kiskorú gyermekeinek term. és törv. gyámanyja. Ezen igénybejelentéseket és a közbirtokosság nevében, hogy az 1888: XXXVI. t.-cz. 11. §-ban a kártalanítás megállapítására illetékesnek megállapított közigazgatási hatóságok 1. és 3. pontban megjelöltjei, mint a kiknek illetősége igénybe vétetett, mint törvényes bejelentéseket elfogadták és velők egyezséget is kötöttek — a már "többször hivatkozott 2638/890. szám alatti pénzügyminiszteri határozat bizonyítja, mert törvényeink szerint a kir. kisebb haszonvételek, azok között a korcsmáltatási jog, a nemesi javaknak mellékjövedelmi forrását képezte és ezen jog éppen ugy mint azon jószágok, a melyek tartozéka volt, kir. adomány szabadalom vagy kiváltsággal szereztethetett meg. E szerint a korcsmáltatási jog vagy a földes uraság, vagy közbirtokosságokban a közbirtokosoknak aránylagos (juxta quantitatem bonorum) tulajdonuk volt és pedig oly földes uri vagy nemesi birtokjog volt, a melynek mint nemesi korcsmáltatási jognak megszerzésére sem a volt úrbéri jobbágyok sem a község mint testület vagy jogi személy 1848. évig sem adás-vevés, annál kevésbé elbirtoklás jogczimén nem voltak képesítve, (olv. Verbőczy III. részének 29. és 30. czimeit.) mert továbbá előre bocsátva azt, miszerint a perbeli beismerések és állitások által bizonyítva van az, hogy Maldur községbeli nemesi birtok tulajdonosai között általában a közösségre tartozó haszonvételekre és így a korcsmáltatási jog gyakorlatára nézve is az arányosság, sem barátságos egyezség, sem pedig arányossági per utján még eddig meg nem határoztatott és igy érvényében fennálló 1836. évi XII. t.-cz. 1. §-ában foglalt rendelkezés szerint a korcsmáltatási jogot nem hogy a volt úrbéresek, akár mint egyesek, akár a község mint jogi személy el nem évithették, de nem évithették el egymás között még a nemesi birtok tulajdonostársak még azon esetben sem, ha az időmulís határéveit felülhaladó magános használatot bizonyítanák is. Ezekből és az 1836: XII. t.-cz. 11. §-ban foglaltakból, melyszerint nem a korcsmáltatási jog, hanem annak csakis jövedelme képezi felosztás