Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
68 A perköltséget a pts. 251. §-a alapján kölcsönösen megszüntetni kellett, mivel mindkét fél részben pervesztessé lett. a budapesti kir. Ítélőtábla a következéleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, az ítéletben felhozott vonatkozó indokok alapján és azért, mert ha való volna is, hogy felperes a biztosított és jég által elvert dohánytermésnek csak egy részét takarította le s hordotta be, illetve füzetté fel, ennek alperessel szemben befolyása azért nem lehetne, mivel felperes eme tényével az alperes becslője által megállapítottnál nagyobb kárának kipuhatoltatását lehetetlenné tette, a mennyiben meg nem állapitható s felperes kimutatni meg sem kísérletté, hogy a jégvert dohányból mennyi volt a szemle foganatosításakor lábon s mennyi letörve s mert ily körülmények között az a kérdés sem bir fontossággal, hogy akkor, midőn a kárt alperes becslője felvette, volt-e a kérdéses dohányból valami letörve vagy sem. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : Mindkét alsófoku bíróság ítéleteinek megváltoztatásával, alperes végrehajtás terhével köteleztetik, hogy felperesnek a már a kir. itélő tábla ítéletében érintetlenül hagyott marasztaláson felül 893 frt 70 kr. tőkét ennek 1889. január i-től számítandó 6°/0 kamatát és a felebbezésivel együtt 123 frt 30 krban megállapított perköltséget 15 nap alatt fizessen meg. Felperesi ügyvéd felebbezési munkadija és költsége 35 frt 65 krban állapittatik meg saját felével szemben. Indokok. Felperesnek a kereskedelmi törvény 481. §-a alapján joga volt ugyan a jégkárát még a termés beszedésének megkezdése előtt birói becslés utján megállapittatni és ha eme jogával idején nem élt, azzal csak kárának bebizonyítását nehezítette meg, de nem esett el az alperesi becslés irányában való ellenbizonyítás jogától. Ez az ellenbizonyítás az 1888. évi szept. 3 án teljesített birói becslés utján sikerre vezetett, a mennyiben az ez alkalommal eljárt három szakértő a kárt, bár a termés eljárásuk idején már részben leszedve volt, megállapíthatónak találta és 806 frt 70 krral magasabb összegben állapította meg az alperes becsüsénél. E becslés alapos voltához kétség annál kevésbé fér, minthogy az alperesnek ez alkalommal eljárt képviselője a felperest még akkor is felhívta, hogy vesse magát alá szakbizottsági becslésnek, a mely felhívással beismerte, hogy a becslés még nem vált lehetetlenné s annak feltételei még fennforogtak. Ilyen körülmények között az F) alatti becslést ítélet alapjául elfogadni s az alperest a 806 frt 70 krnyi becslési többletben, a becsű 87 frtnyi költségében, e két összeg késedelmi kamatában és mint pervesztest a perbeli és felebbezési költség megtérítésében elmarasztalni s ehhez képest mindkét alsó bírósági ítéletet megváltoztatni kellett.