Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

63 jutalékot nem terhelik, kijelentette és igy az osztrák polgári törvénykönyv fennthivatkozott 928. §-ában megkívánt Ígéretet alperes megtette, de hogy ez valóban megtörtént volna, az alperesi tagadással szemben felperes a perben tanukkal és az alperesnek megkínált főesküvel kívánta igazolni. Mivel pedig a tanuk általi bizonyítás a perben nem sikerült és mivel alperes a felperesek részéről megkínált főesküt elfogadta, az eskü letételét alperesnek megítélni és az ügy kimenetelét az eskü le vagy le ne;. tételétől függővé tenni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg itélt : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi arra, hogy a ruttkai 762. számú telekjegyzőkönyvbeli ingatlanra Cz. 1—4. tételek alatt bejegyzett terheket saját költségén töröltesse, ellenkező esetben a jelzett terhek fedezetére 1600 frtot bírói letétbe helyezzen s minden esetben felpereseknek 61 frt 60 kr perköltséget megfizessen. Indokok. A per adataiból kétségtelen, hogy az eladás tárgyát képezett az az ingatlan jutalék, mely ez idő szerint önálló telekkönyvi jószágtestként a ruttkai 762. sz. tjkvbe van bejegyezve, az eladás idejében a töröltetni kért bejegyzésekkel terhelve vok és habár oly esetben, midőn mint a keresetben körülirt adásvevésnél, a vonatkozó ingatlan az azon fekvő terhek külön megemlítése nélkül határozott összegért adatik el, az eladás tehermentesen történtnek tekintendő, mégis miután felperesek arra nézve, hogy az adásvevési szerződés létrejöttekor alperes a terhek iránti szavatosság alól vevő felpereseket feloldotta, a bizonyítást kifejezetten és önként magára vállalta, a pernek döntő körülményét csak eme tagadásba vett állítás igazolásának kérdése képezi. Felperesek ez állítás igazolására tanuk és főeskü általi bizonyítást vettek igénybe, mely bizonyítékok közül azonban az 1868. évi LIV. tcz. 221. §-ának rendelkezéséhez képest a főeskü csak az esetben alkalmazható, ha a bizonyítás más módon nem eszközölhető, ez utóbbi eset pedig a jelen perben fenn nem forogván, az az alperes által elfogadott főeskü mellőzésével a szolgáltatott tanubizonyitékok alapján volt eldöntendő. Ugyanis habár Cz. János tanú vallomása az 1868 : LIV. tcz. 192. §-ának rendelkezésénél fogva figyelembe nem is vehető, G. János és St. József vallomása a fentebb jelzett döntő ténykörülmény tekintetében egymást akként egészíti ki, hogy az a vitás tény megtörténtére olyként enged okszerűen következtetni, hogy teljes bizonyítékként elfogadható ; mert G. János, ki St. József vallomásából kitünőleg a szerződés megkötése körül alperes megbízottjaként szerepelt, azt vallotta, hogy alperes felperes vevőket az iránt biztosította, miként a bejegyzett terhek a vétel tárgyát annyiban nem veszélyeztetik, a mennyiben azok egyéb ingatlanok által teljesen biztosit-vák, mely kijelentés azt is magában foglalja, hogy a kérdéses terhek iránti szavatosság a vevőkre nem róvható s pedig annál kevésbé, mivel St. József vallomása szerint felperesek G. János kezéhez a vételárt csakis a nevezett részéről a telekkönyvi állapot tiszta voltából s illetve a már fennebb is jelzett kijelentésből a tehermentesség tekintetében vonható következtetésre fektetett ujabbi kijelentés folytán fizették le. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság ítélete e perköltségre vonatkozó részében helyben-