Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
45 felek közt létrejött és időközben felperesnek keresztényhitre történt áttérése folytán a cultus disparitasnál fogva tovább fentarthatónak különben sem remélhető házassági kötelék a többször idézett kegy. kir. udv. rendelet 22., 25., 27. §§. alapján végleg felbontandó és mindkét félnek az ujabbi házasságra léphetés megengedendő volt. Minthogy pedig a pernek fentebb előadott adatai szerint a válásra kizárólag alperesnek erkölcstelen életmódja adott okot, részére női tartásdijat megitélni nem lehetett. A perköltségek megszüntetése a pts. 251. és 252. §§-ain alapul. A debreczeni kir. itélő tábla a következőleg itélt : A elsőfokú bíróság Ítéletének a perköltségre vonatkozó része érintetlenül marad, egyebekben ugyanaz az ítélet megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik s a felek közötti házasság továbbra is épségben fenntartatik, alperesnek tartásdíj iránti viszonkövetelése pedig mellőztetik. Indokok. A perben álló eredetileg zsidó vallású házasfelek közül felperes az ev. ref. vallásra térvén át, ezen válóper az 1863. évi november hó 2-án 15940. sz. a. kek udv. kanczelláriai rendelet 27. §-a szerint ugyanezen rendelet értelmében bírálandó el. E rendelet 24., 25. és 26. §§-ai szerint pedig az ezen rendelet alá eső házasság csak mindkét fél határozott beleegyezése vagy a nő házasságtörése esetében bontható fel. Minthogy pedig alperes a házasság felbontását az egész per folyama alatt ellenezte s minthogy a házasságtörésre a kereset nem is állapíttatott, s a felhívott rendelet 22. §-ában felsorolt körülmények a házasság felbontása okául megállapítva nincsenek : az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani s ennek folytán a házasság fenntartását kimondani, az ekként tárgytalanná vált tartásdíj iránti viszonkövetelést pedig mellőzni kellett. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak a házasságot felbontó és az elválasztott feleknek az uj házasságra lépést megengedő Ítélete hagyatik helyben. Az első bíróság ítéletének a másodbiróság által mellőzött az a része pedig, melylyel alperest nőtartás iránt támasztott követelésével elutasította, felebbezés hiányában érintetlenül marad. Indokok. A házasság felbontására nézve a cultus disparitásra alapított érvelés elhagyásával, egyéb felhozott indokaiból s még azért is az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni ; mert az izraeliták váló ügyeikben követendő eljárást szabályozó, az 1863. évi nov. 3-án kelt udvari rendelet 27. §-a szerint a házasság csak abból az okból, hogy a zsidó házastárs a keresztény vallásra téri át, fel nem oldatik, de a 24., 25. és 26. §§-ban jelzett kölcsönös beleegyezés és házasságtörés eseteiben feloldatik. Ebből azonban nem következik az, hogy a keresztény vallásra áttért