Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

29 A kir. Curia a következő Ítéletet hozta: A másodfokú bíróságnak ítélete elsőrendű alperesre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül maradván, a másodrendű alperesre vonat­kozólag felebbezett részében megváltoztatik, a másodrendű alperes H. Ste­fániára, váltókibocsátóra nézve 3182/890. szám alatt kibocsátott sommás végzés hatályában fentartatván, most nevezett alperes köteleztetik, hogy elsőrendű alperessel egyetemlegesen felperesnek 150 frt tőkét ennek 1890, évi május hó 4-ik napjától járó 60/0 kamatát, 3 frt 10 kr. óvási, 1/s°/0 váltódijat, 18 ftt 36 kr perbeli, továbbá 18 frt 80 kr két rendaeli feleb­bezési költséget fizessen. Felperes képviselőjének felebbezési munkadija és költsége saját felével szemben 10 frt 65 krban állapittatik meg. Indokok : A váltótörvény 33. §-a értelmében a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni s minthogy a kereseti váltónak lejá­rata vasárnapra (1890. évi május 4.) esett, a fizetés a legközelebbi köz­napon— május 5-én, déli 12 óráig volt teljesítendő; másodrendű alperes nem is állítja, hogy ezen napon déli 12 óráig akár ő, akár az elsőrendű alperes elfogadó fizetést teljesített volna. A B. alatt mellékelt óvás tartalma szerint az óvatoló kir. közjegyző 1890. évi május hó 5-ik napján déli 12 órakor jelent meg a váltón tele­pesként megjelölt osztrák-magyar bank aradi fiókjának üzleti helyiségében s mutatta be a váltót fizetés végett. A dolog természeténél fogva tehát nem szenved kétséget, hogy az A. alatti váltó óvatolása 1890. évi május hó 5-ik napján déli 12 óra, vagyis a fizetési idő eltelte után, a váltótör­vény 41. §-a rendelkezésének megfelelően történt. Az a körülmény, hogy az óvás a fizétési napon déli 12 óra után azonban délutáni 2 óra előtt vétetett ki, az óvás érvényességére befo­lyással nem lehet, mert a váltói jogok érvényesítésére vagy fentartására szolgáló cselekmények teljesítésére megszabott határidőnek a váltótörvény 102. §-ában órák szerint kijelölése főleg azon fél részére szolgáló kedvez, ménynek tekintendő, kinél a kérdéses váltócselekmény teljesítendő, ki megkívánhatja ezen óráknak betartását s ki ezen órákon kívül joghatá­lyos nyilatkozatot vagy cselekményt tenni nem köteles, ha azonban a kö­telezett fél ezen időbeli kedvezménynyel nem él és a törvényszabta határ­napokon belül váltójogi nyilatkozatot vagy cselekményt teljesít, az erről felvett tanúsítvány, jelen esetben a fizetésnek a telepesnél megtagadásáról szóló B. alatti óvás, törvényszerüleg felvettnek és joghatályosnak foga­dandó el. Ezeknél az okoknál fogva másodrendű alperesnek az óvás érvényes­sége ellen emelt kifogása elvetendő s ennek következtében mindkét alsó­bíróság ítéletének másodrendű alperesre vonatkozólag megváltoztatásával másodrendű alperes, mint váltó-kibocsátó, a sommás végzés fentartása mellett az Ítélet rendelkező része értelmében marasztalandó volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom