Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

19 elfekvő 1877. évi augusztus 27-én keletkezett urb. egyezség 2-ik pontjá ban az italmérési jogra vonatkozólag azon megállapodás jött létre, hogyaz addigi gyakorlatnak is megfelelően az italmérést mindazok lesznek jogosítva szabadon gyakorolni, kik Verbó községben földesúri, curiális inscriptionális vagy úrbéri házzal birnak, minek ellenében az úrbéresek kik ezen egyezség szerint a földesúri, nemesi italmérési jognak örök időkre tulajdonosaivá váltak a volt földesurak javára 4000 frtnyi megváltási összeg lefzetésére magukat kötelezték. A most hivatkozott urb. egyezség félre nem magyarázható rendelkezése szerint ekként a házbirtokosok között, egy neme a jogközösségnek keletkezett, mely a különféle jogok összeolvasztásában és az irtványosok kivételével, minden egyes házbirtokosnak, az italmérés szabad gyakorlására történt feljogosításában nyert kifejezést, miáltal az ekként egyesitett verbói italmérési jog a fentemiitett házbirtokosok birtokaránylagos közös tulajdonává vált. Noha tehát a hivatkozott urb. egyezséget követő időben, s igy az 18S2—1886. években is, az italmérést nem minden egyes házbirtokos gyakorolta és ezeknek joga, a közös jog természeténél fogva el nem enyészhetett, hanem fentartatott azok által, kik az italmérést akár személyesen gyakorolták, akár kibérlés utján hasznositatták, mert utóbbiaknak joggyakorlása közbirtokosok összesége nevében is folytatottnak tekintendő, miből önként következik, hogy az italmérést tényleg gyakorlók által fizetett adó is az összeség javára szolgál, s ebből következve, az összjogért megállapított állami megváltás összege i«, a házbirtokosok egyetemét közösen illeti, azokét t. i., kik Verbó községben a kiemelt jogi természetű házbiitok tulajdonosainak sorába esnek. Ezen törvényes megállapításnak szükségszerű folyománya, «hogy amaz ellentétes igény, miként az állami megváltás egész összege kizárólag a f. évi november 12-én megtartott tárgyaláskor bemutatott 45 -|. alatti kimutatásban megnevezetteket illeti, azért, mert uj italmérést tényleg csak ők és nem közös, de egyénenkint külön jogon gyakorolták, illetve részben, kibérlés utján hasznosittatták, és az adót is kizárólag ők fizették, sőt a földesuraságnak az urb. egyezség 2-ik pontjában az urb. község által lekötött 4000 frt öiökváltsági összeget is ők törlesztették, törvényes alappal nem bír, mert a kártalanított jog közössége kétségen fölül áll, és mert mint fentebb kiemeltetett, az 1888. 36. t.-cz. 1. 2. §§-ba érintett együttes feltétel, t. i. a jognak gyakorlása, és az adónak fizetése — éppen az ellentétes tulajdoni igénylők gyakorlatában, a közös jog összes tulajdonosai előnyére érvényesült jogfentartás által —• jogilag az összes közbirtokosok javára fennforog, minélfogva az állam által adott kártalanításból azon egyes házbirtokosok, kik a közös jogot tényleg nem is gyakorolták, és e czimen közvetlenül adót sem fizettek — ki nem zárhatók —« 2*