Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

144 deka a tanúvallomásokban előadott kifejezéseiből sem következtethető a kellő határozottsággal, mely okokból és lényeges kellék hiánya miatt a kir. itélő tábla az örökhagyó végintézkedését érvényes szóbeli végrendeletnek nem tekinti és feperest arra alapitott keresetével elutasitandónak találta ; sat. A kir. C u r i a a következő Ítéletet íiozta : A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és a tekintetben, hogy az 1887. évi szeptember hó io én elhalt R. János által halála előtt körülbelül 14 nappal H. Mátyás, Th. András, G. János és L. György végrendeleti tanuk előtt alkotott szóbeli végrendelet az elsőbiróság ítéletének e részben helybenhagyásával érvényesnek kimondatik és ebből kifolyólag utasittatik a másodbiróság, hogy az ezen végrendelet alapján felperest megillető jogai és kötelezettségei, illetve a keresetnek vonatkozó részei felett esetleg az 1868 : LIV. t.-cz. 108. § a rendelkezésének alkalmazása mellett hozzon a perköltségre is kiterjesztendő uj határozatot. A felek ügyvédeinek munkadija a felebbezésért külön-külön 5 frtban állapittatik meg. Indokok. Th. András, G. János és L. György tanuknak vallomása szerint őket a II. rendű alperes kérte fel, hogy az örökhagyóhoz jöjjenek, mert végrendelkezni akar, és ezen tanuknak vallomásaivar bizonyítva van, hogy az örökhagyó ezen három tanú és a kereset szerint időközben elhalt H. Mátyás tanú, tehát 4 végrendeleti tanú együttes jelenlétében jelentette ki szóval végakaratát, melyről okirat kiállitva nem lett. Minthogy tehát bizonyítva van, hogy az örökhagyó négy tanú együttes jelenlétében jelentette ki végakaratát, és azon körülmény, hogy azt irásba nem foglaltatta, azt is bizonyítja, hogy szóbeli végrendeletet akart teni, az 1876 : XVI. t. cz. 19. §-ának esete pedig nem forog fenn, mely esetben annak határozott kijelentése szükséges, hogy a végintézkedést szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, ennélfogva az említett szóbeli végrendelet érvényesnek elfogadandó volt, annál is inkább, mert az által, hogy örökhagyó néhány nappal későbben ujabb szóbeli végrendeletet tett, a korábbi végrendeletnek az ujabb végrendelet által nem érintett és az örökhagyó által hatályon kivül nem helyezett rendelkezései nem érintetnek. Tekintve, hogy a másodbiróság csak a végrendelet kérdésében határozott és annak folytán, hogy a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította, azon helyzetben nem is volt, hogy a végrendelet alapján emelt kereset egyéb része felett határozzon, noha e tekintetben is adatott be felebbezés, az elsőbiróság Ítélete ellen e részben a rendelkező rész értelmében határozni kellett.