Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

14'2 köteleztetnek a néhai R. János által kiskorú R. János javára tett szóbeli magánvégrendelet érvényességét és ennek alapján a kiskorú R. János javára tett hagyomány érvényességét elismerni; köteleztetnek ennélfogva a kistoronyi 285. sz. telekjegyzőkönyvben 466., 467. hrsz. házfekvőséget, terhelve az élethossziglani lakásjog által özv. R. Mária szül. K. javára, ugyanezen telekjegy^őkönyvben 9949. hrsz. a. felvett szántóföldet, valamint a kistoronyi 728. sz. telekjegyzőkönyvben 1185., 5147., 6033. hrsz. a. felvett szántóföldeket a kiskorú R. János tulajdonába átadni s kötelesek tűrni, hogy ezen fekvőségek felperes javára jelen ítélet alapján telekkönyvileg bekebeleztessenek s mindezt 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt. Felperes a kereset zárkérelmében a 986. sz. telekjegyzőkönyvbén 2402. hrsz. fekvőségre kereseti igényével elutasittatik ; stb. Indokok. A per rendjén eskü alatt kihallgatott G. János, Th. András és L. György tanuk vallomása által perrendszerüleg bebizonyult, hogy örökhagyó'az 1876: XVI. t.-cz. II. fejezetében foglalt szóbeli magánvégrendeletet tett, a melynek ezen tanuk vallomása által érvényessége bebizonyult, mert a végrendelet valamennyi külkellékeivel bir, annak alkotásánál 4 kifogástalan tanú volt jelen s örökhagyó a végrendelet keltétől számított három hónapon belül halt meg. A végrendelet érvényessége elismertetvén, elismertetik a hagyomány érvényessége is. Ugyanis örökhagyó a szóbeli végrendelkezésnél, a mely tanuk vallomása szerint halála előtt 14 nappal volt, a négy tanú jelenlétében végakaratát nyilvánítván, kijelentette, hogy halála esetére háza- és szántóföldjeit unokája kiskorú R. Jánosnak hagyományozta, kaszálóit pedig nővérének R. Katának, feleségének hagyván élethossziglan a házát és a Rotz nevü dülőbeli szántóját, Gondovana nevü dülőbeli kaszálóját és a Rotherhaut nevü dülőbeli szántóját. Később örökhagyó halála előtt 10 nappal ugyancsak a tanuk vallomása szerint az örökhagyó ismét végrendelkezett és pedig a nélkül, hogy más előtt szóbeli végrendeletéről emlitést tett volna, a nélkül, hogy azt fentartotta vagy hatályon kivül helyezte volna, akként intézkedett, hogy halála esetére felesége kapja «Schönen Garten» nevü dülőbeli szántóföldet, a szőlőt és a függő terméseket. Örökhagyó, habár másodszor is végrendelkezett, első végrendeletét hatályon kivül nem helyezte, arról emlitést nem is tett, és hogy azt fentartani volt szándéka, igazolja azon körülmény, hogy utolsó végrendelkezésénél házáról és a többi szántóföldekről nem intézkedett, miután azok iránt az első végrendelkezésnél intézkedett. A tanuk vallomása által kitűnik, hogy örökhagyó ugyanis határozatai értelmébeD és kétséget kizárólag nyilatkozott, megnevezvén, mit hagyományozott kiskorú unokájának, mit hagy feleségének és nővérének.