Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

139 kivül a tárgyalás rendén alperes által felhozatott még, hogy felperes a váltóösszegben hamisítást követett volna el. Az óvás hiányára alapitott kifogás a keresethez, utóbb pedig a tárgyalási jegyzőkönyvhöz C7. alatt eredetiben" becsatolt és a váltótörvény 99. §-ában meghatározott tartalommal biró óvás által megczáfoltatván, ugy ezen, mint az elévülés kifogása sem volt alperes javára figyelembe vehető és pedig utóbbi azért nem, mert a szeptember 13-án lejárt, a következő napon (14-én), tehát kellő időben óvatolt váltó ugyanazon év deczember 4-én peresittetvén be, s igy az óvás napjától a kereset beadásáig a váltótörvény 85. §. 1. pontjában előirt 3 havi idő nem telvén el, felperes visszkereseti igényei elévültnek nem tekinthetők. De nem volt figyelembe vehető a fizetési időnek a váltó kibocsátásakor való hiányzására alapitott kifogás sem, mert a kifogás még a rossz hiszemü váltóbirtokossal szemben is csak ugy szolgálhat az azzal élő javára a váltótörvény 93. §-ának szelleméből kifolyólag, ha bebizonyitani sikerül, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt ; ámde alperes ezt nem is állította s annál kevésbé bizonyította. A mi azon kifogást illeti, hogy felperes váltótulajdonosi minősége igazolva nem lenne és az okból kereseti joggal nem birna, e kifogás, figyelemmel a törvény 11. és 36. §§-aira, minden alapot nélkülözvén, a kereset elutasítására okul nem szolgálhat. Ugyanis azon óvásból kivehetőleg felperes üres forgatvány által jutott a váltó birtokába s a hivatkozott 11. §. alapján jogosítva volt a váltón lévő üres fogatmányokat kitölteni s a kereset beadásakor felperes tulajdonosi minősége a forgatmányok összefüggő lánczolata által a fentemiitett 36. §. alapján igazolva van. Áttérve végül a váltóösszegnek állított meghamisítására, e tekintetben figyelembe volt veendő, hogy alperes maga sem állítja, hogy a váltón eredetileg kitett összeg más összegre változtattatott volna és elmulasztván megjelölni az összeget, melyről a váltó az állított meghamisítást megelőzőleg szólott, az következik, hogy alperes az állított meghamisítás alatt nem is a váltó eredeti tartalmának jogellenes megváltoztatását, a tulajdonképeni meghamisítást, hanem a fizetési összegnek utólagos és a létrejött megállapodástól eltérő összegben lett kitüntetését kívánja kifogáskép érvényesíteni. Ámde a megállapodásellenes kitöltést a váltótörvény 93. §-a értelmében alperes lett volna köteles igazolni, a ki azonban ezen kötelezettségének meg nem felelt, sőt még azt is ellhalgatta, hogy a váltó a megállapodásnak megfelelőleg mily összegről szólhatott. És itt újból hangsulyoztatik, hogy alperesnek a kifogásokban és az ezek kiegészitésekép tett nyilatkozatában többször felvetett azon érvelése, hogy mert a kereseti váltó akkor, midőn az felperes birtokába jutott, nem