Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

125 által tiltott cselekményt tiem foglalt magában, sem a közerkölcsiségbe nem ütközik, nevezett P. Mihály az emiitett 5000 frtot neje R. Eszternek 1877. márczius 14-én bekövetkezett elhalálozásakor, ennek jogutódai részére megfizetni tartozott volna. Minthogy azonban P. Mihály e kötelezettségének eleget nem tett; és minthogy felperes néhai R. Eszter után kizárólagos jogutódi minőségét, mit különben alperesek sem vontak kétségbe, a keresethez C. E. és F., alpereseknek pedig P. Mihály után kizárólagos örökösi minőségét, mi szintén nem kifogásoltatott, ugyancsak a keresethez G) a. mellékelt okiratokkal kimutatta : részére, alperesek mint néhai P. Mihály örökösei, az ettől rájuk szállott ingatlanok erejéig, az 5000 frt tőke s ennek 1890. június 15-től járó 6°'0 kamatának megfizetésére az alsóbiróságok által annál inkább helyesen köteleztettek : mert sem az A) alatti okirat alaki hiányára, sem annak érvénytelenségére nézve az itélt dolog beálltára alapitott kifogásuk tekintbe vehető nem volt. Ugyanis : az 1874: XXXV. t.-cz. 54. a) és b) pontjai szerint csakis a házas felek közti vagyoni viszonyokat szabályozó s azok között létrejött terhes szerződéseket tárgyazó, valamint ajándékozási jogügylet érvényességéhez kívántatott közjegyzői okirat. A hivatolt A) alatti okirat azonban, mint ezt alperesek is beismerik, de az okirat keltének P. Mihály és R. Eszter között fennállott házasság megkötésének a B) alatti anyakönyvi kivonattal bizonyitott idejével való egybevetéséből is bizonyos, nem házastársak, hanem jegyesek között létrejött jogügyletet foglal magában ; erre tehát az idézett törvényszakasz, mely mint kivételes törvény szoros magyarázatu nem alkalmazható. De hogy a jegyesek között létrejött jogügyletek érvényességéhez az 1874 : XXXV. t.-cz. 54. §-ának hatályban léte alatt közjegyzői okirat nem kívántatott, világosan kitűnik abból is, hogy ezt csak a később keletkezett 1886 : VII. t.-cz. 22. §. a) és b) pontja állapította meg, mely törvényhozási intézkedésre pedig, ha e megszorítás már az addig fennállott törvényben bent foglaltatnék, épen semmi szükség sem lett volna. Igaz, hogy a fennállott m. kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek 1878. január 15-én 12925/1877 szám alatt kelt végzésével, az A) alatti házassági szerződés, mint érvénytelen jogügyletet tartalmazó, nyilvánkönyvi bejegyzésre alkatmatlannak találtatott; a perenkivüli eljárásban keletkezett birói határozatok, illetőleg birói kijelentések azonban itélt dolog erejével nem birván, az ezek által jogaiban sértett fél a törvény rendes utjának igénybe vételétől elzárva nincs. De különben is az A) a. okirat a zálogjog bekebelezés iránti ügyben, mint ez a perhez csatolt ügyiratokból kitűnik, tartalmánál fogva, «a házassági egybekelés alkalmából és épen ezen