Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

112 res ingatlanokra nézve akár feles, akár egyéb nemű haszonbéri szerződésre lépett volna 1890. év őszén G. B. Mária elsőrendű alperessel. Minthogy továbbá a felperes azt se bizonyította, hogy 1891 július 11-ét megelőző időben, a mikor kereseti előadása szerint G. B. Mária őt s aratóit a peres ingatlanokról kiverte, ezeknek egy évet meghaladó békés birtokában volt, a most nevezett alperes csak törvénybiztositotta visszaüzési jogát gyakorolta, midőn a felperest kiverte, oly birtokháboritást azonban, mely miatt a felperes sommás visszahelyezést kérni lenne jogositva, de sőt egyáltalán semminemű birtokháboritást a felperessel szemben el nem követett. Minélfogva tekintettel arra, hogy az ingatlanok birtokába visszahelyezés iránt támasztott kereseti kérelmétől a felperes 1891. évi okt. 3-án önként elállott s igy e részben különben is pervesztesnek tekintendő, az elsőrendű alperest a peres ingatlanain általa letarolt termények kiadására sem lehet kötelezni,, mivel a törvény által megengedett visszaüzési jogát épen ezek biztosítása végett is gyakorolta, az elsőrendű alperesre vonatkozólag tehát az első birói Ítélet a most felhozottak alapján volt megváltoztatandó s a felperes keresetével elutasítandó, a másodrendű alperessel szemben pedig azért,, mert a kereseti előadás szerint is az elsőrendű alperes verte ki a felperest és aratóit a peres ingatlanokból, ha tehát a másodrendű alperes ezután az elsőrendű alperes aratóival az aratást megkezdette s befejezte, ezt már oly időszakban tette, a mikor a felperes birtokban nem volt, az a kérdés pedig, hogy ez az alperes tartozik-e a felperesnek azért, mert annak a peres területet bemunkálni segített s vetőmagot is adott ? a jelen per keretében ennek sajátlagos természeténél fogva vita és birói eldöntés tárgyává nem tehető. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Felperes ügyvédének munkadija a felebbezésért 4 frtban állapittatik meg saját felei irányában. Indokok. Felperes azon az alapon kén magát a keresetben emiitett ingatlanok, illetve azok termése egy részének birtokába visszahelyeztetni, hogy ő azokat az ingatlanokat 2. r. alperessel közösen 1. r. alperestől, mint földtulajdonostól felében művelésre átvette s ebben megháborittatott azáltal, hogy 1. r. alperes 1891. július hó 11-én a feles művelésre átadott földeket, illetve azok termését elfoglalta. A kereset e szerint első sorban birtokba visszahelyezésre s illetve a birtokháboritás tényálladékának megállapításával az elfoglaltnak áhított termés birtokába leendő visszahelyezésre van irányozva, még pedig azon alapon, hogy 1. r. alperessel feles művelési szerződés jött létre. Minthogy azonban a felében való művelés iránti szerződés, a melynél fogva t. i. valaki valamely földnek megművelését a termésnek bizonyos része fejében elvállalja, szolgálat és munkateljesítése iránti egyezséget képez, mint ilyen tehát a föld használatához jogot nem ad : ennélfogva a feles művelési szerződés sommás uton való visszahelyezésre alapul nem szolgálhat. Magában értetik, hogy abban az esetben, ha feles művelésre nézve valóban szerződés jött volna létre s annak megszüntetése netalán jogtalanul történt, a vélt sérelem, miután visszahelyezésnek helye nincs s a visszahelyezési perben jogkérdések meg nem oldhatók, megfelelő uton orvoslandó. Ezekhez képest a másodbiróság Ítéletét 1. r. alperesre nézve ezen,. 2 r. alperes irányában pedig az abban felhozott indokoknál fogva kellett helybenhagyni. A perköltségre nézve a másodbiróság Ítélete az abban idézett 1868. LIV. t.-cz. 251. §-a alapján hagyatott helyben.