Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

103 A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg itélt. A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok. Tekintve, miszerint felperesek saját beismerésük s az általuk felmutatott ítéletek szerint N. Gy. örököseiül törvényesen elismerve s kinyilvánítva nincsenek s a hagyatékból elvont értéknek helyrepótlását csak az örökösök követelhetik, az elsőbirósági ítélet a keresetre vonatkozó részében ebből, a viszonkeiesetre vonatkozó részében pedig az abban felhozott indokokból volt helybenhagyandó. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : A másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó rendelkezésében helyhenhagyatik, a perköltség tekintetében azonban mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztatik és felperesek alperes részére a felebbezésiekkel együtt 140 frt 62 krnak 15 nap alatt megfizetésére végrehajtás terhe mellett köteleztetnek ; egyszersmind a képviselők munkadija a felebbezésért ügyfeleik ellenében és pedig felperesi ügyvédé 10 frtban s alperesi ügyvédé 6 frtban megállapíttatik. Indokok. Hazai törvényeink nyugvó hagyatékot (hereditas jacens) nem ismernek s az örökös az örökségbe, ennek megnyíltakor a saját jogán (ipso jure) lép be ; miből következik, hogy az örökösi jogok gyakorolhatása a hagyaték birói átadásához mint feltételhez követve nincs ugyan, de minthogy az osztály megtételéig az örökösök harmadik személyek irányában egy személynek tekintetnek, arra, hogy valaki a hagyatéki tömeg, illetőleg az örökösök egyeteme javára jogokat érvényesíthessen, a kizárólagos örökösi minőségnek kimutatása okvetlenül megkívántatik és pedig annyival inkább : mert a dolog természeténél fogva, a ki valamely jognak érvényesítésére jogosult, annak az abból netán származható kötelezettségek teljesítésére is kötelezhetőnek kell lenni, vagyis a cselekvő és szenvedő perelhetési jog (actoratus és passiva legitimitás) egymással elválaszthatlan kapcsolatban állván, az örökösök javára jogok érvényesítésére csak az bírhat jogosultsággal, a ki ellenében egyszersmind az örökösöket terhelő kötelezettségek is érvényesíthetők. Minthogy pedig felperesek azt, hogy néhai N. Gy-nak ők lennének kizárólagos örökösei, nem bizonyították s így ellenükben alperes az örökséget terhelő követeléseit nem érvényesítheti, nekik sincs kereseti joguk arra, hogy a hagyatéki tömeg javára követelési jogot érvényesíthessenek : ugyan ők t. i. felperesek keresetükkel elutasitandók és mint pervesztesek a perköltségben elmarasztalandók voltak.