Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)
62 Indokok, i. A váltótörvény 47. §-a értelmében az esetben, ha valamelyik forgató a váltót hely megnevezése nélkül adta tovább, a fizetés meg nem történtéről a forgató azon legközelebbi előzője értesithető, ki a váltót a hely megjelölése mellett ruházta át. Minthogy felperes közvetlen előzője Ch. János IV-ed rendű alperes a beperesitett váltót a hely megnevezése nélkül adta tovább, az értesítés elmulasztása miatt emelt kifogás figyelembe vehető nem volt annál kevésbbé, mert felperes az átugrott forgatóhoz legközelebbi Ch. Máriont, miként ezt a most nevezett alperes hallgatag beismeri, a váltó ki nem fizetéséről kellően értesítette. 2. A váltótörvény 24, §-a szerint továbbá, ha a váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve, telepes azonban megnevezve nincsen, az tételeztetik föl, hogy az intézvényezett maga kívánja a telephelyen a fizetést teljesíteni. Ily esetben a váltói jog fentartása végett elégséges annak megállapítása, hogy a váltó elfogadója a telep helyén feltalálható nem volt, a mi a becsatolt váltóóvással igazolva is lett. A váltótörvény 102. §. 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezés a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, mert a beperesitett váltón telepes kijelölve nem lett. 3. A kifogások 3-ik pontjában felhozott alperesi állítás, hogy a felperesnek az ingatlanok vételára fejében fedezetül átadott 5-ik váltó az az ipolysági takarékpénztár által volt leszámítolandó, mi végből alperesek egy uj váltót állítottak ki, melyet azonban felperes a nevezett pénzintézettől visszavett s igy mindaddig, mig ezen 6-ik váltót felperes vissza nem adja, alperesek a kereseti váltóra fizetést nem teljesíthetnek, felperes határozott tagadásával szemben alperesek részéről be nem igazoltatott, mert az erre vonatkozólag felajánlott főeskü, mint egyedüli bizonyíték, felperes ellenzése folytán a váltóelj. szab. rendelet 26. §-a értelmében helyt nem foglal. De különben is alpereseknek ezen, a váltókötelezettség alapjául szolgált materialis jogviszonyból merített kifogásuk felperessel szemben, ki a váltónak íorgatmány utján jutott birtokába, a váltótörvény 92. §-a értelmében sikerrel nem érvényesíthető. 4. A kifogások 4-ik és 5-ik pontjában felhozotl azon állításokat, hogy felperes az alperesnek eladott ingatlanokat nem tehermentesítette, már pedig ennek megtörténtéig a váltó értékét nem követelheti, továbbá, hogy felperes a kereseti váltót a létrejött megállapodás ellenére látta el a lejárati nappal: felperes tagadásával szemben alperesek mivel sem igazolták s másrészt ezen kifogások felperessel szemben —- ki harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak tekintendő — a váltótörvény 92., 93. és 94. §§-ai értelmében sikerrel szintén nem érvényesíthetők. Mindezeknél fogva a f. évi 2535. sz. a. kelt sommás végzés hatályában fentartani kellett; stb. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt:
