Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

34 delmei között az úrbéri italmérés Jövedelmei is az 1836: IX. törvényczikk és az azzal kapcsolatos rendeletek értelmében árverés utján rendszerint haszonbérbe adattak, s a befolyó jövedelmek községi kiadások fedezésére fordíttattak, e szerint tehát nyilvánvaló, hogy az úrbéri italmérés nem az egyes jobbágyoknak engedélyezett egyéni jog, hanem a jobbágy-községre átruházott javadalom volt, és a jobbágy-község czéljaira és közszükségleteire rendelt vagyont képezett; tekintve, hogy az 1853. évi márczius 2-án, illetve 1854. évi június 2i én kelt úrbéri nyilt parancs 23. §-a illetve 31. §-a valamint az úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogviszonyokat rendező 1871. évi LIII. t. cz. 5. §-anak végbekezdése a volt jobbágyoknak korcs malási jogát az eddigi úrbéri törvényekhez képest tartották fenn, azon vagyon tehát, melynek forrását az úrbéri italmérésből származó jövedelem képezi, eredeti jellegét a községi szervezet átalakulásával sem vesztette el, hanem ezentúl is azon czélra fordítandó, melyre rendeltetett, ez pedig csak azon politikai község által eszközölhető, melybe a jobbágy-község beolvadt: ki kellett mondani azt is, hogy az úrbéri italmérésért járó kártalanítási összegről kötményezett kötvények állitandók ki és azok az ujabban szervezett jelenlegi politikai községeknek adandók át. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1891. évi január 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 13-án tartott teljes ülésben. 326. I. polg. tanács. A ki másnak adótartozását megbízás nélkül kifizeti, a fizetett összeg megtérítését csak annyiban követelheti, a mennyiben az nem fizetés esetén a kir. kincstár által követelhető lenne. Ennélfogva más helyett annak adótartozása fejében kifizetett összegnek visszafizetése csak az adótartozások elévülésének határidején belül követelhető. 1891 márczius 4. 4387. p. sz. A szó'regi kir. kincstári uradalomnak mint felperesnek Sz. Sándor alperes ellen 1640 frt 91 kr és jár. iránti perében — a szegszárdi kir. törvényszék a következő ítéletet hozta: Felperes keresetének hely adatik, és alperes köteleztetik 1640 frt 91 kr. tőkét, s annak a kereset beadásától folyó 6°'0 kamatát 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Alperes viszonkeresetével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. A keresethez A) alatt csatolt egyezség tárgyát képező és B) elnevezéssel megjelölt 30, helyesebben 34 933/1600 hold területű ingatlan, a melyet alperes jogelőde R. E. az ó-ujszegedi 4 holdnyi fundusáért a kincstártól cserébe kapott és a mely után az 1867. évtől 1877. évig bezárólag terjedő időre felperes az általa évenkint fizetett adótételeknek együtt-