Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

24 késség nem terheli, annál kevésbé, mert eltávozásakor már tudatával birt azon évi szeptember hóban csakugyan világra hozott gyermekkeli áldott állapotának ; ily körülmények közt tehát nem feltételezhető, hogy távozása által a házasság felbontását czélozta volna. Nem állapitja meg alperes vétkességét a házas együttlét megszakítása körül az sem, hogy férje házához utóbb vissza nem tért, mert a 7. a. levél, melyben felperes, alperes ingóinak esetleg rendőri beavatkozás melletti eltávolítását s a válópernek általa leendő megindítását kijelentette, továbbá felperes azon általa is beismert magatartása, mely szerint nejéhez általán, de a gyermek születése s elhalálozása alkalmával sem közeledett, •— nem voltak alkalmasak arra, hogy alperest az irányában kíméletet nem tanúsító, tőle elidegenedett férj házához való visszatérésre birják, hanem alapjául szolgáltak a felek közt kifejlett engesztelhetlen gyülölségnek, mely a jelen válóper során ismételten kifejezést nyert. Miután tehát a fenti körülmények inkább felperes kíméletlen magatartására, mint alperes vétkességére mutatnak: semmi indok sem forog fenn arra nézve, hogy alperesnőtől az őt törvényes gyakorlat szerint meg illető s bíróilag mérsékelt tartásdíj a válóper folyamára elvonassék. Ellenben a további tartási költségek nem Ítéltettek meg azért, mivel alperes is a válóper folyamán már engesztelhetlen gyülölségének adván kifejezést, hozzájárult ahhoz, hogy a házassági kötelék felek kölcsönös ellenszenve alapján felbontassák, mely körülménynyel szemben a további tartásdíj iránti igénye jogosultnak nem tekinthető ; stb. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt : A kir. törvényszék nem felebbezett ítéletének azt a részét, mely szerint a perköltséget és az Ítéleti illetéket kölcsönösen viselendőnek kimondotta, nem érinti, egyéb megvizsgált részét pedig helybenhagyja azzal a változtatással, hogy az alperest nőtartás iránt támasztott követelésével az 1885. február 14-től 1890 ápril. 15-ig terjedő időre is elutasítja. Indokok. A kir. törvényszék ítéletének megvizsgált részét a fentebbire nézve azért kellett megváltoztatni, mert tartásdijat a vétlen nő is csak abban az esetben követelhet, ha a különválásra a férj adott okot, a per adatai szerint azonban az alperes a felperest önkényt hagyta el, a perben kijelentette, hogy hozzá vissza menni nem hajlandó, sőt az első ízben megkisérlett békéltetés alkalmával engesztelhetetlen gyűlölet alapján a házasság fölbontását ő is kérte, a tényleges különválás alatt pedig a felpereshez való visszatérésre kísérletet sem tett. A kir. törvényszék Ítéletének azt a részét, mely szerint a felperes az I. nevü gyermek születése és eltemettetése körül fölmerült költségek czimén az alperes részére 25 frtnak fizetésében marasztaltatott, azért kellett helybenhagyni, mert ily nemű költségeknek megtérítését csak a férjével egy háztartásban élő nő követelheti, az alperes a perben előadottak szerint