Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

5 nélfogva az ítélet rendelkező részében szövegezett föesküt alperes czég mindkét tagja részére odaítélni s az Ítélet rendelkezését attól, illetve annak alperes czég mind a két beltagja által leendő le- vagy le nem tételétől föltételezni kellett. Az eskünek alperes czég mindkét tagja által leendő letétele esetében, felperes keresetbeli állítása beigazolást nem nyervén, keresetével — mint igazolatlannal — elutasítandó volt; ellenkező esetben azonban, — alperesi tagadással szemben — beigazoltnak volt veendő, hogy peres felek között, a keresetben említett megállapodás s az ezen alapuló társas viszony létrejött ; minek közetkezményeként alperes czég által, a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal, —• külföldi dohányok eladása —- illetve megvételére nézve kötött, s jövőben kötendő ügyletekre nézve, felperes czéget alperes czég egyenjogositott tagjának itéletileg elismerni kellett. Ezt azonban csak az itélet rendelkező részében szövegezett főeskütől föltételezetten lehetett biróilag elismerni; mert habár alpires elleniratában beismeri is, hogy 1888. év elején felperes czéggel, a kincstár számára külföldi dohánybevásárlásra vonatkozó ügyletek megkötése tekintetében beszélgetett, s az esetre, ha a kincstár a dohánybevásárlás és eladásokat bizomány utján fogná eszközölni, felperessel társas szerződésre is lépett : ezen körülményre vonatkozó beismerése, nem vonatkozik a felperes által vitatott megállapodás és ezen alapuló társas viszonyra. Alperes ugyan a főeskü általi bizonyítást ellenezte s annak mellőzésével a kereset elutasítását kérte ; mivel az állítólagos szerződés létrejöttéhez megkívántató komoly akarat nyilvánítása ki van zárva, a külső bizonyítási eszköz kiánya miatt: mivel továbbá a főeskü nem döntő ténykörülményre, vagyis a szerződés kezdése és végződésére vonatkozik. Alperes ezen érvelése kellő méltatásban azért nem részesülhet, mert azon körülmény, hogy peres feleknek a szerződés létrejöttéhez megkívántató komoly akarat nyilvánulásuk irásba foglalva nem lett, s hogy az külső bizonyítási eszközzel nem igazolható, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szerződés peres felek között ennek daczára létrejöhetett és ezen oknál fogva felperes a főeskü általi bizonyítást a perrendtartás 230. §-a alapján igénybe vehette, s azt alkalmazni kellett jelen esetben annyival inkább is, mivel a kereskedelmi törvény 311. §-a rendelkezése szerint kereskedelmi ügyletek érvényességéhez a törvényben kijelölt esetek kivételével, mely kivételek közé a per tárgyát képező ügylet nem tartozik, azoknak irásba foglalása nem szükséges ; felperest tehát a főeskü, mint perrendszerü bizonyítékának alkalmazásától elütni nem lehetett. A megítélt eskü pedig döntő ténykörülményre, nevezetesen arra vonatkozik, hogy peres felek közt a felperes által állított alperes által pedig tagadott megállapodás s ezen alapuló társas viszony létrejött-e vagy nem?