Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

110 talmaz, t. i. csak azt, hogy a biztosítási ügylet érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges, egyéb intézkedései azonban, tehát az is, hogy ha a biztosító a biztosítási ajánlatot, annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasította, az ajánlat elfogadottnak s így a szerződés megkötöttnek és az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor hatályba lépettnek tekintendő, csak törvényes vélelmet állit fel, mely elesik akkor, midőn a felek a biztosítási ajánlat elfogadása illetve visszautasítása iránti nyilatkozat megtételére vagy a szerződés hatályba léptére nézve más határidőt állapítottak meg vagy azt feltételhez kötötték ; mert a 27. alatti ajánlatban I.-r. felperes — az ajánlat fejezete szerint — világosan és határozottan kijelentette, hogy beleegyezik abba, miszerint a biztosítás csakis a dij lefizetése után lépjen hatályba és így, bár az ajánlatban annak az óhajának is kifejezést adott, hogy a biztosítás 1887. május 4-én kezdődjék, a biztosítási szerződésnek ez utóbb megjelölt napon hatálybalépte feltételéül a felek közös egyetértéssel a biztosítási dijnak kifizetését állapították meg; mert a feleknek ily értelmű megállapodása, tekintve, hogy a keresk. törv. 485. §-ának 1. pontja is intézkedik oly esetről, midőn a biztosított tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt semmisül meg, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, tehát magából a törvényből folyik, hogy a szerződés hatálybaléptére, vagy a mi azzal egyértelmű, a biztósitó által viselendő veszély időpontjának kezdetére nézve megállapodhatnak, a törvénynyel nem ellenkezik és igy a keresk. törv. 472. §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve mindenesetre irányadó ; mert felperesek nem is állítják, hogy az első évi készpénzben fizetendő dijat megfizették volna, az az érvelésük pedig, hogy készeknek nyilatkoztak a dij megfizetésére, figyelembe azért nem jöhet, mert a fizetési készség kinyilatkoztatása a tényleges fizetéssel egyenlő hatályúnak nem tekinthető és mert felpereseknek módjukban állott volna az ajánlatban is meghatározott dijat postán vagy más uton a biztositónak az ajánlattal együtt megküldeni; és mert ekként az I.-r. felperes és alperes által közös megegyezéssel a biztosítási szerződés hatályba léptéhez megállapított feltétel, az első évi készpénzbeli biztosítási dij megfizetése be nem következvén, alperes a tüzeset idején a veszélyt viselni még nem tartozott, tehát kártérítésre annál kevésbé kötelezhető, mivel a keresk. törv. idézett 485. §-ának 1. pontja értelmében a szerződés a biztosított háznak megsemmisülése következtében hatályát is vesztette. Ezeknél fogva, habár felperesek a B) alatti kérdőpontokra kihallgatott három tanú egybehangzó vallomásával és a meghallgatott szakértők