Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

100 A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, egyszersmind kötelezi, hogy alperesnek 60 frt 50 kr. perköltséget fizessen ; sat. Indokok. Minthogy alperes a kereset alapjául vett kötelezvényen levő aláírásának valódiságát határozottan megtagadta, annak valódiságát a prts. 171. §. értelmében az okiratra hivatkozó felperes tartozott volna bizonyítani ; tekintve azonban, hogy felperes a kötvényen levő névaláírás valódiságát nem bizonyította, sőt ellenkezőleg a kötvényt előttemezett és a per folyama alatt kihallgatott tanuk, valamint D. P. teljesen igazolják azt, hogy a kötvényt nem alperes irta alá, amennyiben azt, K. J. vallomása szerint, V. M. látta el saját aláírásával, ennélfogva alperest a kötvény alapján nem lehetett a fizetésre kötelezni. A. K. tanúnak vallomása szerint a kötelezvény értékét és a kereseti összeget alperes vette ugyan kezéhez felperes takarékpénztártól, e körülmény azonban még teljes bizonyítása esetében sem szolgálhatna alapul alperes marasztalására, mert alperes részéről a kötelezettség vállalása nem bizonyittatván, a férje által kiállított kötelezvény értékének kézhez vétele magában véve nem állapítja meg a kifizetés iránti kötelezettséget, mindezekhez képest kellett felperest, a nem döntő körülményre vonatkozó főeskü mellőzésével, keresetével feltétlenül elutasítani és mint pervesztest a perköltség fizetésére kötelezni. Akir. Curia a következő Ítéletet hozta : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az az első bíróság ítélete hagyatik helyben ; sat. Indokok. Felperes keresetének jogalapjául az 1717/87. sz. tárgy, jkönyvhöz eredetben B) alatt mellékelt, alperes által kiállított s a kereseti 1000 frt összegnek kölcsön czimén felvételét elismerő kötelezvényt jelölte meg. Miután alperes ezen okiraton előforduló névaláírását hamisnak nyilvánította és a kölcsönösszeg fölvételét tagadta, felperesnek első sorban ezen okirat valódiságát állott köteleségében bizonyítani. Habár alperes az általa felhívott és kihallgatott tanukkal bizonyította, hogy a B) alatti kötelezvényen előforduló névaláírása nem tőle származik, de felperes a kötelezvény kiállítása után felmerült és az alperesnek kínált főesküvel bizonyítani kivánt azzal a ténynyel, hogy felperes takarékpénztár által a B) alatti kötelezvény alapján kiszolgáltatott 1000 frtot alperes személyesen vette fel, bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy alperes a bár eredetileg általa alá nem irt kötelezvényt magára nézve utóbb hatályosnak elfogadta és hogy ily módon felek között a kölcsönügylet valóban létrejött, mert a bár idegen kéz által kiállított okirat kötelező hatályúvá válik a kinllitóra, ha azon okirat alapján jogokat gyakorol, már pedig ha bizonyítva lesz, hogy a kereseti 1000 frtot alperes a felperes takarékpénztártól