Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

98 Ezekkel szemben nem tartalmaz semmi ujat a fennemlitett 461. §-nak az a rendelkezése, hogy a biztosítási részvénytársaságok magukat a VII. czim határozatainak is alávetni tartoznak, mert a a fennebbiek szerint, e kötelesség a külföldi biztosítási vállalatokat különbség nélkül, következőleg a részvénytársaságokat épugy, mint a szövetkezeteket és a biztosításokkal foglalkozó egyes vállalkozókat amúgy is terhelné. Abból tehát, hogy e fölösleges külön rendelkezés csak a külföldi biztosítási részvénytársaságok megemlítésére szorítkozik a külföldi bizt. szövetkezetekre vonatkozólag sem az az előny le nem vonható, hogy azok, a VII. czim követelményeinek teljesítése nélkül is, Magyarországban működhetnek, sem az nem következtethető, hogy a 461. § az által, hogy a külföldi biztositó szövetkezeteket is fel nem emliti, azokat implicite az országban való működéstől kizárni akarta volna. Ez utóbbi feltevés mindenekelőtt a hermeneutika azon alapszabályába ütköznék, mely szerint a homályos törvény akként értelmezendő, hogy egészben összhangzatos legyen; mert jelen esetben a kereskedelmi törvénynek ilyképen való magyarázata merőben lehetetlenné válnék, ha a külföldi biztositó szövetkezetekre vonatkozólag a 461. §. a 223. §. utolsó pontjával és 230. §-ával elvi ellentétbe helyeztetnék, minthogy ennek következtében a 461. §. különleges rendelkezése — havalóban léteznék — az idézett előző szakaszokat nem módosítaná vagy kiegészítené, hanem azokat egyenesen eltörölné s ekként azt a jogot, melyet e szakaszok a külföldi biztositó szövetkezeteknek kifejezetten nyújtanak, ezektől egyszerűen elvonná. Nem tekinthető továbbá helyesnek az emiitett feltevés azért sem, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a kereskedelmi törvény 461. és 462. §§-aiban idézett 210., 211., 218. és 220. §§-ok, a 230. és 246. §§ ok szabályainál fogva, a külföldi szövetkezetekre is megfelelő alkalmazást nyernek, következőleg a kereskedelmi törvény mindenkor, midőn a 210., 211., 218. és 220. §§-okat idézi, nemcsak a részvénytársaságokat, hanem a szövetkezeteket is szem előtt tartja. Megdöntik végre a kérdéses feltevést a kereskedelmi törvény hatályba lépte után keletkezett azon későbbi törvényeink is. melyek által a német birodalommal, az olasz királysággal és a svajczi köztársasággal kötött kereskedelmi szerződéseink beczikkelyeztettek (1878: XXXVI., 1888: XV. és 1888: XXXVII. t.-cz), mert mindezekben nyíltan ki van mondva, hogy az egyik szerződő fél területén jogszerűen fennálló mindennemű biztosító társaságok a másik fél területén, az ott érvényben lévő törvényes határozatok megtartása mellett, üzletet folytathatnak és jogaikat érvényesíthetik — a mi; ilyen átalánosságban, nem történhetett volna, ha