Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

54 Alapnélkülinek tekintendő pedig a budapesti belvárosi róm. kath. lelkész békéltetési illetékessége ellen emelt kifogása, mert kereseti előadása szerint a felek annak területén tartózkodtak, habár csak ideiglenesen is, legutoljára együtt. Azon előadása pedig, hogy reá és nejére pozsonyi lelkész illetékes, alappal nem bir, mert maga sem állítja, hogy alperes által meginditott lelkészi békéltetési eljárás előtt a felek állandóan Pozsonyban tartózkodtak volna; — végre, mert felperes a keresetnek ezen királyi törvényszéknél történt beadása folytán az ennek területén működő illető felekezeti lelkészeknek a békéltetésre való illetékességét többé nem kifogásolhatja. Gyermekek a házasságból nem származván és ez okmányilag is igazolva lévén, vagyoni igények pedig a felek által egymás irányában nem támasztatván, e részben Ítéleti intézkedés szüksége fenn nem forgott. A perköltségek a per körülményeire való tekintettel az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-án lettek kölcsönösen megszüntetve. A házasságvédő bíróilag megállapított dijainak fizetésére a törvényes gyakorlat értelmében mindkét fél egyetemleg volt kötelezendő. Felperesi ügyvéd munkadijainak és költségeinek saját fele irányában való megállapítása kifejezett kérelmére mellőztetett ; alperesi ügyvéd dijai és költségeinek saját fele irányában való megállapítása az 1868. évi LIV. t.-cz. 252. §-án alapul. A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az első bíróságnak fentidézett 1889. évi 41.872. szám alatt hozott Ítéletét, valamint a per során hozott és a felperes részéről szintén neheztelt 1888. évi 42.781., 1889. évi 1.261, 23.650, 34.090, 36.770, 38.867, 39.360. és 41.202. számú per előkészítő végzéseit helybenhagyja. Indokok. A kir. Ítélőtábla a felebbezett ítéletet és a neheztelt végzéseket a kir. törvényszék részéről felhozott s a következő indokokból hagyta helyben. I. A birói hatáskör megállapítására : a keresetlevélhez A) és D) alatt, valamint az 1889. évi 38.867. számú jegyzőkönyvhöz •/• alatt mellékelt okiratok tanúsága szerint az alperes ágostai evangélikusnak kereszteltetett, ebben a vallásban neveltetett s mint ilyen vallású lett megesketve a felperessel, kétségtelen tehát, hogy az alperes az ágostai evangélikus vallást követi. A felperesnek ezzel ellenkező állítása annál kevésbé jöhet figyelembe, mert a jelen perhez 29. sz. a. mellékelt előző válóper-iratok között Z>) alatt fekvő okirat szerint az alperes anyja, báró P. Zsuzsanna még az 1858. évi április 15-én a törvényes formák megtartásával, az ágostai evangélikus vallásra tért át és igy az 1868. évi január 5-én született és az 1881. november 5-én kelt legfelsőbb elhatározással királyilag törvényesített leánya, a jelenlegi alperes, az 1869: LM. t.-cz. 12. §-a rendeletéből csakis