Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

48 hogy a kirendelt ügyvéd mily utat választott, az felperesre joghatálylyal nem birhat. De nem volt figyelembe vehető azért sem, mert az 1874 : XXXIV. t. cz. 72. §-a csupán oly esetekre szól, midőn valamely fél biz meg ügyvédet, nem pedig midőn az ügyvéd hivatalból lett kirendelve ; sat. A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla felperest alperes elleni keresetével elutasítja. Indokok. Felperes azon okból, mert a néhai H. M. hagyatékának elintézésénél alperes F. G. ügyvéd, mint ügygondnokának állítólagos mulasztása miatt 300 frt kárt szenvedett, ezen kártérítési összeg és annak járulékai iránt indította keresetét. Minthogy azonban az iratok igazolása szerint felperes az 1884. évben a kárról már tudomással bírt, keresetét azonban az 1S87. évben, tehát 2 év után indította meg, holott az 1874. évi 34. t.-cz. 72. §. rendelete szerint a magánfélnek a képviselőjének mulasztása által gondatlanságból okozott kár megtérítése iránti keresete elévül, ha kártérítési keresetét és illetőleg a fegyelmi eljárást két év alatt meg nem indította, azon időponttól számítva, midőn a kár tudomására jutott; ezeknél fogva felperes keresete alperes kifogása folytán elévültnek tekintendő s azzal felperes elutasítandó volt. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt a kifogását, hogy a fegyelmi eljárás az 1886. évben intéztetett el jogérvényesen, ettől számítva pedig idejében indította meg keresetét azért, mert ama fegyelmi eljárás s a C) alatti okirat szerint nem F. G. alperes ellen indíttatott, ezzel tehát az alperes elleni kereset megindítására vonatkozólag fennálló elévülési idő megszakítottnak nem tekinthető. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt a kifogását sem, hogy az ő érdekei képviseletére, -védelmére, alperes hivatalból rendeltetett ki azért, mert ez által alperes ügyvédnek az idézett törvényczikben meghatározott jogai és kötelezettségei meg nem szűntek. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete felperes által felebbezett részében helybenhagyatik az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is, mert felperes a csatolt hagyatéki iratoknál fekvő kérvény tanúsítása szerint a kérdésben forgó hagyatéki ügyben hagyományí nak biztosítása végett még 1884. november 23-án folyamodott pártfogó ügyvédnek kirendelése iránt, tehít kétségtelen, hogy panaszos károsodásáról ekkor már bírt tudomással s így, midőn alperes ügyvéd ellen keresetét csak 1887. augusztus 5-én indította, — az ügyvédi rdts. 72. §. szerint pedig az erre nézve 2 évre szabott elévülési határidő világosan és határozottan csak kártérítési keresetnek megindítása által szakitható meg, tehát e tekintetben az esetleg magánúton tett felhívásoknak, vagy megintéseknek joghatály nem tulajdonitható : a kir. tábla az ügyvédi rdts. 72. §-ára való vonatkozással helyesen utasította el felperest alperes ügyvéd ellen való kereseti jogának elévülése indokából.