Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

122 Sz. György és L. András a B. T. K. 333. §-ába ütköző, a 334. §«, valamint az erdőtörvény 73. §-a szerint minősülő lopás bűntettében bűnösöknek kimondatnak s ugyanazért a B. T. K. 340. és 341. §§-ai, valamint 91. §-a értelmében hat-hat havi börtönre és 3—3 évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok. Vádlottak tagadásával szemben a vizsgálat, valamint a végtárgyalás során megállapított, miszerint a czegléd-mislyei erdőgondnokság kezelése a^tt álló* mochnyai erdő «Karpatuska» nevü részében az erdőgondnokság által kiállított vádjegyzék részletezése s a folytatólagos végtárgyaláson tett bemondása szerint 72—96 frtnyi .értékű fa*vágatott ki és lopatott el. G. János erdőügyelő a tettes után puhatolván, 1887. deczember 7-én a kár helyszínén lábnyomokat és fahurczolás nyomait észlelte, melyek Andrásvágás községbe vezettek. A községi biró közreműködése mellett a fakeresést eszközölvén, Sz. György és L. András vádlottaknál tölgyfából készült oly kosár^bordákat és kosárkoszorut találtak, melyekben az ellopott tölgyfákat ösmerték fel. Vádlottak tagadják ugyan a lopás elkövetését, de a . fa szerzési módját igazolni nem képesek, minthogy Sz. György I. r. terhelt azon kimondását"; hogy a tölgyfát S. János erdőkerülő a, népbank erdejéből adta, hivatkozott tanú megczáfolja, mire vádlott a fa szerzési módját oda magyarázza, hogy azt I. János udvarából elvitte, pedig tanú határozottan vallotta, miszerint az ő udvarán tölgyfa nem volt. L. András II. vádlott azon vallomását, hogy a nála lalált fa W. Pál erdejéből származik, H. János tanú azon kimondása, hogy a jelzett erdőben levő kevés tölgyfák közül egy sem hiányzik, teljesen megerőtleníti. Mindezek után kellett vádlottakat, tekintve, hogy a vádlottak lakásán talált fának előállítása által károsult bemondása szerint körülbelül 72—96 frtnyi kár okoztatott, a fenti lopás bűntettében bűnösöknek kimondani, s őket, figyelembe vételével annak, hogy eddig még büntetve nem voltak, az Ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel sújtani. A budapesti kir. ítélő táblti a következő végzést hozta : A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét illetékességi szempontból megsemmisíti és felhívja a bíróságot, hogy ezen ügyet további eljárás és elbírálás végett az illető közigazgatási hatósághoz tegye át. Indokok. G. János alapítványi e"rdész a kir. itélő táblának feloldó végzése folytán 1889. évi márczius 27-én történt ujabbi kihallgatása*alkalmával előadá, hogy a vádlottaknál foganatosított házmotozás alkalmával igen csekély mennyiségű faanyag találtatott, a melynek értékét 3 frt 20 krban állapitá meg, s ugyanakkori kihallgatásakor csupán következtetésekre állapítja a/t, hogy a vádlottak a «Karpatuska» nevü erdőrészből az összes 82 frt, illetve 96 frt értékű hiányzó fát ellopták s minthogy eként vádlottak ellenében nem bizonyítható az, hogy az összes hiányzó famennyiségei: ők lopták volna el, ellenük^ csupán 3 frt 20 K*. értékű élőfa kiváf