Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

egy korábbi nyilatkozatától eltérőnek talált, figyelmeztette az ügyvédet, hogy maguktól a felektől kivánja megtudni a köztük fenforgó viszonyt *s hogy eme személyes kérdezésnél a feleket az ügyvédi képviselet nem befolyásolhatja... Ennek daczára azonban dr. P. ismét közbeszólt és miként ezt*a G. oldala mellett működő V. S. városi irnok is bizonyítja, dr. P. indulatosan kijelentette, hogy az mind nem ér semmit, amit a felek mondottak, hanem hogy az vétessék jkönyvbe, a mit ő diktál s e közben — G. előadása szerint — ügyvédi meghatalmazását ingerülten rázta az ő asztala fölött. • G. érre újólag figyelmeztette dr. P-t, hogy ne zavarja a kihallgatást, utóbb majd megteheti észrevételeit; de minthogy ezen figyelmeztetésnek sem volt eredménye, G-nak most már azon kijelentésére, hogy hivatali eljárásának ujabb megzavarása esetén kénytelen lesz őt kiutasitani, esetleg kivezetettni, dr. P. ingerülten kifakadt: «majd megmutatja ő» s az osztályjegyző tiltakozása daczára az ügyfeleket a kihallgatás alól elvonva és magával vive, panaszra ment a városi főkapitányhoz. Sz. A. főkapitány ezen panasz folytán G. E-t nyomban előhivatta eljárásának igazolása végett, de a mig ez a történteket előterjesztette, dr. P. őt folytonos közbeszólásokkal zá'varva, a saját álláspontjának helyességét igyekezett kimutatni, a miből kölcsönös feleselés támadt, ugy, hogy ingerültségükben egymást semminek nevezték, _mire a főkapitány őket higgadt magaviseletre intvén, kijelentette, hogy G-nak joga van a fenforgó kibágási ügyben a feleket közvetlenül is kikérdezni, mert abban családi állapotok is érintetnek és G. E-t a jkönyvnek ily értelemben való felvételére utasította, mire G. az ügyfelekkel nyomban vissza is ment irodájába, mig P. .a főkapitánynál visszamaradt azon kívánságának teljesítését sürgetvén nála, hogy vagy vétessék el a kihágási ügy G. kezelése alól, a kitől ő elfogulatlan eljárást nem várhat, vagy pedig utasittassék G. az ő képviseleti jogának tiszteletben tartására, ámde ezen kérelemmel szemben a főkapitány továbbra is megmaradt a fentebb említett kijentésénél, miként az itt előadott körülmények az időközben már elhalálozott főkapitánynak 20. naplósz.. a. foglalt írásbeli nyilatkozatából, valamint a nála ugyanakkor jelenvolt B. A. tanú vallomásából is kivehetők. •Dr. P. ügyvéd aiínak daczára, hogy G. E. a fentiek szerint egyenesen a hivatal ^ főnökétől lett utasitva a feleknek személyes kérdezésére, valamint daczára annak, hogy a főkapitány az iránt is intézkedett, hogy a jkönyv annak fölvétele után az észrevételek megtehetése végett az ő (az ügyvéd) rendelkezésére bocsáttassék, a főkapitánytól visszatérve G. hivatal szobájába, ott vele ismét összetűzött és ügyfeleit a személyes kikérdezés alól ujabban elvonandó, azokat erővel ki akarta onnan vinni, a mely erőszakos fellépésben aztán G. E. saját hivatali tekintélyének a felek előtt való lealacsonyitását látván, miután P. egymaga a távozásra nem volt hajlandó, e szavak