Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

15 befolyással, mivel ez a birtokjog telekkönyviig ki nem tüntettetett s azhogy alperes erről a birtoklásról tudomással bírt már a V. F. báróvá létrejött csereszerződés alkalmával s azt a szerződésben általánosan em litert teherként átvette, bizonyítva nincs. Ugyanazért az első biróság itéle tének e részben megváltoztatásával alperes viszonkeresetének helyt adni s felperest a kereseti birtokrészletek átadására kötelezni kellett. A perköltség iránti intézkedés a pts. 251. §-án alapszik. A k i r. Guria a következő Ítéletet hozta : A másodbiróság neheztelt ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része helybenhagyatik, a viszonkéresetre és a perköltségre vonatkozó része azonban megváltoztatik, a viszonkeresetnek hely nem adatik, a perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik. Indokok : A válaszhoz B. alatt csatolt adás-vevési szerződésből határozottan kiderül, hogy felperes jogelődje a jelen per tárgyát képező ingatlanoknak, vagyis a V. és P. D. nevü erdőségeknek nemcsak kihasználási jogát, hanem magát az erdőséget adta el báró V. F.-nek és csak az ugyanoly nevü legelők tulajdonát és ezen legelőknek az eddigi gyakorlat szerint használati jogát tartotta fenn ; kétségtelen tehát, hogy alperes a C) alatti szerződéssel, melyben a B) alattira hivatkozás történik, ugyanazon jogokat megszerezte és így felperesnek az az állítása, hogy alperes több jogot gyakorol, mint jogelődje szerzett, alappal annál kevésbé bír, mert felperesnek azt az állítását, hogy a havasok alatti erdőségek mindenkor a havasok kiegészítő részei és csak együttesen képezik forgalom tárgyát, a szakértők sem bizonyították. A hivatkozott szerződések tehát felperes vitatott tulajdonjogát nem bizonyítják, de nem bizonyítják azt az E) és F) alatti ítéletek sem, mert azokkal a tulajdonjog kérdése el nem biráltatott és miután a haszonélvezeti jog nem gyakorlásából még egymagában ezen jogról való lemondás, vagy a használó jogának nyílt beismerése nem következtethető, alperes jóhiszeműsége sem képezheti kérdés tárgyát. A mi végre az elbirtoklást illeti, ez sem szolgálhat a kereset alapjául, mert a birtok folytonossága félbeszakittatott az által, hogy a kérdéses ingatlan tulajdonjogát alperes a telekkönyvre alapított jóhiszemben megszerezte, az elbirtoklás tehát csak a C) alatti csereszerződés kelte napjától, vagyis 1867. augusztus 28-tól számitható, azóta pedig az elbirtoklási idő még le nem járt. Ezekből folyólag a kereset főtárgyát illetőleg a másodbiróság Ítéletét helybenhagyni, a viszonkéresetre vonatkozólag pedig megváltoztatni kellett • mert a B) alatti szerződés 6-ik pontja értelmében a legelők használatára fentartott gyakorlat ellenében, miután ezen gyakorlat, illetve a használat / terjedelme és mérve a jelen perben ki nem derittetett, a viszonkereset be nem bizonyittatott.