Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

47 mert mindaddig, mig alperes az ügy érdemében védelmét nem terjesztette elé, felperes a trts. 69. §. érteiméhen keresetét jogosult ugyan visszavenni, de arra, hogy az alperes által megtett illetékesség elleni kifogás folytán megtartott tárgyalás alapján hozandó határozat mellőzésével az iratok felperes egyoldalú kérelmére s általa illetékesnek kijelölt nem is hason hatáskörű járásbírósághoz, hanem magasabb hatáskörű törvényszékhez, további eljárás végett áttétessenek, erre az eljárási szabályok jogalapot nem nyújtanak, a periratoknak további eljárás végetti áttétele csak az 1881. LIX. t.-cz. 5. §-ban irt esetekben s ekkor is csak hasonló hatáskörű bírósághoz lévén megengedve, a mely eset azonban ez ügyben nem forog fenn. A m. k i r. C u r i a a következő végzést hozta : A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Mert az 1881 : LIX. t.-cz. 13. §-a tüzetesen felsorolja, hogy mikor engedhető meg a sommás eljárás kikötése; a haszonbérleti viszonyból származott, de szerződésileg előre, összeg szerint meg nem határozott kártérítési igény azonban nem tartozik az idézett törvényszakasz 2. a) pont jában contemplált készpénzbeli követelés fogalma alá.' De az ugyanazon szakasz d) pontja sem alkalmazható a haszonbérleti viszonyból keletkezett s rendszerint bonyolódott kártérítési perek illetékességének a sommás bírósághoz való utalására, mivel ezen pontban is meg van határozva a sommás bírói illetékesség köre, a nélkül, hogy a kártérítési perek abban megemlítettek volna; ebből tehát kétségtelen, miként a törvény ilynemű perekben a rendes birói illetőségtől teendő eltérést nem engedte meg. Mindezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az első bíróság végzését figyelemmel az 1881 : LIX. §-ra helybenhagyni kellett. Fennmaradván alpereseknek joga a sommás bíróság előtt folytatott perben felmerült költségeiknek megállapítását felperes ellenében kérvény utján szorgalmazni. Peres felek ügyvédeinek munkadija saját feleik irányában 5^—5 frtban megállapíttatik. 185. A váltótörvény 33. §-ának azon intézkedése, hogy a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a lejárati idő meghatározására befolyással nem bir, hanem a váltókövetelés már a lejárati nap délelőttjén is lejártnak tekintendő. 1888. márczius 1. 5976/1887. p. sz.