Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

39 a helyszínére érkezett, • tengerképes állapotban volt s nyilván könnyebben vontathatott volna veszélyeztetése nélkül a közelebbi polai kikötőbe, mint a távolabb fekvő Fiúméba. Minélfogva felperes az emiitett hajó s rakománya értékének egy harmadrésze iránt mentési dij czimén inditott keresetével annál is inkább el volt ntasitandó, minthogy mentési dij s a mentésre fordított költségek megtérítése külön-külön egyáltalában nem követelhető. Ellenben tekintve, hogy a «Dea> hajó személyzete által tényleg el volt hagyva s minden kormányzás nélkül, a szél és hullámok játékának kitéve, hajtott a nyilt tenger felé, felperes hajókapitány tehát azáltal, hogy annak segélyezésére egy tisztet és néhány matrózt küldött, csak hivatásszerű kötelezettségét teljesítette és így az emiitett állapotban talált hajónak megszállása teljesen igazoltnak tűnik fel; tekintve továbbá, hogy mint fentebb az A) alatti közokirat alapján megállapittatott a «Dea>> hajónak Fiúméba történt vontatása és személyzetének oda szállítása kölcsönös megegyezéssel eszközöltetett ; tekintve, hogy felperes azon egyezmény és az általános tengerjogi élvek nyomán a < Dea > hajónak a jelzett körülmények között nyújtott segély következtében felmerült összes költség, időmulasztás s egyéb hátrányokért teljes kárpótlást jogosultan követelhet ; nemkülönben joga volt ebbeli követeléseinek fedezéséig az elfoglalt hajót visszatartani; tekintve, hogy felperes által a G. alatti jegyzékben csupán a «Dea» megszállásától annak visszabocsátásaig, vontatása, szivattyúzása s megőrzése, ugy felvett legénységének ellátása által felmerült költsége s egyéb hasontermészetü követelései vannak részletezve, azok összegére nézve azonban a kinált főeskü, melynek csak concrét, mindkét fél tudomására levő ténykörülményekre nézve lehetne helye, bizonyítékul nem szolgálhat: felperesnek kereseti követelése eme részére nézve kellett a ptkv. 273. és 275. §§-ai értelmében a becslő esküt megítélni s azon összegekben, melyekre az esküt leteendi, alperest marasztalni. Az előrebocsátottakból önként folyik az alperesi viszonkereset alaptalansága, miután az felperes eljárásának jogtalanságára van alapítva. felperes részben pervesztes lévén, a perköltség kölcsönös megszüntetése kellően van indokolva. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. ítélő táblának ítélete azon részében, mely szerint felperes részére a G. alatti jegyzék 1. tétele alatt fogyasztott kőszéntöbbletért felszámitott 44 frtot, a 2. tétele alatt a «Dea> hajóra áthelyezett három matróz és tiszt részére felszámitott 45 frt és 30 frtot feltételesen megítélte, megváltoztatik és az ezen összegek iránti kereseti kérelem feltétlen elutasítására nézve az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben, a másodbirósági ítélet azon része pedig, mely szerint a G. alatti jegyzék